Itthon
A 16. század közepén itt zajlott le az 1552-es hadjárat egyik ismert ostroma. Szondi György várkapitány és katonáinak helytállása később a magyar történeti emlékezet és az irodalom részévé vált.
A vár a településtől mintegy 4–5 kilométerre található, a Börzsöny erdős magaslatán. A rom 416 méteres magasságban fekszik. Az utolsó szakaszon csak gyalog lehet feljutni hozzá; a parkolótól számítva nagyjából 45–60 perces, helyenként meredek emelkedőkkel járó túra vezet a falmaradványokhoz.
Drégely vára a középkorban a környező utak, völgyek és hatalmi központok miatt volt fontos. A Börzsöny és az Ipoly mente évszázadokon át stratégiai térségnek számított. A várból ellenőrizni lehetett a környék mozgásait, a török korban pedig a bányavárosok felé vezető irányok védelme is különösen fontossá vált.
A vár eredetéről több adat maradt fenn. Drégelypalánk hivatalos ismertetője szerint Drégely sziklavárát a Hunt nembeli Demeter építtette az elpusztult honti vár helyett. A későbbiekben királyi, majd egyházi kézbe került: Albert király 1438-ban Palóczy György esztergomi érseknek adományozta. A vár ekkor katonai pontként és főúri, főpapi tartózkodóhelyként is szolgált, részben a környék vadban gazdag erdőségei miatt.
A mohácsi vereség után a helyzet megváltozott. Az ország három részre szakadásának időszakában több korábbi birtokközpont és vadászkastély végvári szerepet kapott. Drégely katonai jelentősége is felértékelődött, de az állapota és felszereltsége nem volt arányban azzal a feladattal, amelyet rá bíztak.
A vár legismertebb kapitánya Szondi György volt. A források szerint Várady Pál esztergomi érsek nevezte ki Drégely kapitányává. Szondi nem egy nagy, korszerű erődítmény parancsnoka lett, hanem egy nehezen védhető, tüzérségi támadással szemben sérülékeny váré. A 16. század közepén ez komoly hátrányt jelentett, mert az ostromágyúk egyre nagyobb szerepet kaptak a hadviselésben.
1552-ben az oszmán hadjárat egyik célja a nógrádi várak elfoglalása volt. Hádim Ali budai pasa serege július elején érkezett Drégely alá. A magyar védők száma a legtöbb forrás szerint 146 fő volt, míg az ostromló oszmán sereg nagyságát 10–12 ezer, illetve 12 ezer fő körül adják meg. A különbség akkora volt, hogy a vár hosszabb ideig tartó megtartására nem sok esély maradt.
Az ostrom 1552. július 6-án kezdődött. A török tüzérség gyorsan rombolta a vár falait, a védők pedig több napon át próbálták feltartóztatni a túlerőt. Drégelypalánk történeti összefoglalója szerint Szondi és katonái a nagy erejű rohamokkal szemben is kitartottak, de a vár végül július 9-én elesett.
A drégelyi ostrom azért vált ismertté, mert a védők katonailag reménytelen helyzetben is kitartottak. A vár gyenge állapotban volt, a védősereg létszáma alacsony volt, segítség nem érkezett, Szondi mégis az ellenállás mellett döntött.
A történeti hagyomány szerint Ali pasa megadásra szólította fel a kapitányt. Szondi ezt elutasította. A legismertebb elbeszélés szerint két apródját az ostrom előtt Ali gondjaira bízta, majd felkészült az utolsó rohamra. A vár eleste után a védők életüket vesztették. Szondi György másfélszáz katonájával négy napon keresztül tartotta a várat, az utolsó rohamban pedig valamennyi védő elesett.
Drégely az ostrom után nem nyerte vissza korábbi szerepét. A várat az ágyúzás és a harcok súlyosan megrongálták, a romok pedig évszázadokon át pusztultak. Közben Szondi György története egyre ismertebbé vált.
A mai látogató nem helyreállított várat lát, hanem falmaradványokat, alapokat, kőfalakat és egy olyan romterületet, amelyből a középkori erődítmény szerkezete részben még kiolvasható. Drégely nem látványos várkastélyként hat, hanem történelmi helyszínként. A romhoz vezető út, a falmaradványok és az ostrom története együtt adja meg a hely jelentőségét.
A rom állagmegóvása és bemutatása az elmúlt évtizedekben több szakaszban haladt. Drégely vára 2012-től történelmi emlékhely, és a nemzeti emlékezet egyik fontos végvári helyszíneként tartják számon.
A romoktól kilátás nyílik a Börzsöny északi részére és az Ipoly menti tájra.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!