Itthon
A közelmúltban rendezték az emlékhely környezetét, megújították a pihenőhely több elemét, és új információs tábla is készült. A régészeti kutatások közben egy egykori palotaegyüttes részleteit és az 1526 őszén itt történt események újabb nyomait is feltárták.
A Pilisi Parkerdő állami támogatással, hétmillió forintos keretből valósította meg a történelmi emlékhely régészeti kutatását és környezetének rendezését, amelyet további kétmillió forint saját forrással egészített ki. A kutatásban több régészeti és muzeális intézmény szakemberei is részt vettek.
A vizsgálatok középpontjában a középkori Marót falu közelében, a Maróti-kő alján található épületmaradványok álltak. A fák és az avartakaró alatt két középkori eredetű épület nyomai húzódnak.
Az írott források alapján feltételezhető, hogy ezen a helyen állt Zsigmond király egykori vadászkastélya. A király 1388-ban Marótot az esztergomi érseknek adományozta, a kastély első ismert írásos említése pedig 1399-ből származik.
A régészeti feltárás és a talajradaros vizsgálatok során sikerült pontosan meghatározni az egykori palotaegyüttes alaprajzát. A déli épületegyüttes 35×27 méteres, az északi nagyjából 20×12 méteres volt. A déli rész zárt udvarát nyugatról és délről alápincézett épületszárnyak vették körül, amelyek háromszintesek lehettek.
Olyan falmaradványok is előkerültek, amelyek az írott forrásokban említett toronyhoz tartozhattak. Az északi épülettömb lehetett az Estei Hippolit esztergomi érsek által reneszánsz stílusban emelt új palota.
A feltárás során tetőcserepeket, szögeket, 15–16. századi kerámiákat, mázas kályhacsempe-töredékeket, faragott köveket és egy nürnbergi zsetont is találtak.
Pusztamarót történetének egyik legtragikusabb fejezete 1526 őszéhez kötődik. A mohácsi csata és Buda elfoglalása után az Esztergom felé menekülők egy csoportja Marótnál próbált ellenállni az oszmán hadaknak. A korabeli források szerint elsáncolták magukat, ellenállásukat később felszámolták, és sokan életüket vesztették. A középkori Marót falu és a kastély pusztulása is ehhez az időszakhoz köthető.
A mostani kutatás során azon a területen is folytak vizsgálatok, ahol már 2024-ben emberi csontmaradványokat figyeltek meg. Újabb szétszóródott emberi maradványok kerültek elő, környezetükben pedig muskétagolyót, nyílhegyet és Jagelló-kori érmét találtak.
A középkori falu területén dárdák, golyók és egy 1524-ben vert II. Lajos-érme is előkerült. A leletek a forrásokban említett maróti összecsapás nyomaira utalnak. A feltárás tudományos feldolgozása még folyamatban van, ezért több kérdés megválaszolásához további vizsgálatokra lesz szükség.
A kutatás részletes eredményeiről és az előkerült leletekről a Pilisi Parkerdő oldalán olvasható bővebb beszámoló.
A régészeti munkákkal párhuzamosan rendezték a pusztamaróti történelmi emlékhely környezetét. Megújult a szaletli külső burkolata, felújították a padokat és a tűzrakóhelyet, valamint új információs táblát helyeztek ki.
A tábla Pusztamarót történetét, az egykori kastélyt és a régészeti kutatások legfontosabb eddigi eredményeit is bemutatja a kirándulóknak.
Pusztamarót az Országos Kéktúra útvonalán fekszik, így a kéktúrázók közvetlenül érintik a történelmi emlékhelyet. A helyszín az OKT 11-es, Szárliget és Dorog közötti szakaszához tartozik.
A hivatalos kéktúra-adatok szerint Pusztamarót és a Gerecse üdülő között 2,5 kilométer, Pusztamarót és Péliföldszentkereszt között pedig 8,2 kilométer a kéktúra nyomvonala. Pusztamaróton két hivatalos kéktúra-bélyegzőpont is található, így a hely az Országos Kéktúrát teljesítők számára is fontos állomás.