Itthon
A 25 hektáros mesterséges tó nevét egy Cseke nevű egykori birtokosról kapta. Medrének rendezése és partjának kiépítése 1761 és 1765 közé tehető, az Angolkert kialakítása pedig néhány évtizeddel később kezdődött.
Az Angolkertet 1783-ban kezdték kialakítani gróf Esterházy Ferenc megbízásából, Böhm Ferenc uradalmi vízépítő mérnök tervei alapján. Esterházy Ferenc angliai utazása során ismerkedett meg az ottani tájképi kertekkel, amelyek nagy hatással voltak rá.
A park kialakításakor a természetes tájhoz hasonló környezet megteremtésére törekedtek. A fákat és bokrokat csoportokban ültették, közöttük nagyobb füves területeket hagytak, az utakat pedig kanyargósan vezették. Így a kert más-más pontjáról mindig újabb részletek tárultak a sétálók elé.
Ehhez különösen jó adottságokat teremtett a Cseke-tó és a környék egykor bővizű forrásrendszere. A nedves talaj és a párás levegő miatt sok vízkedvelő, köztük más földrészekről származó növényt is telepítettek ide.
A parkban többek között bükkök, platánok, tölgyek, kőrisek, hársak és különféle fenyők kaptak helyet. A történeti leírások szerint Tatán ültettek Magyarországon először szomorúfüzeket is.
A Cseke-tó partján haladva több helyen kis hidakhoz érünk, amelyeken a tó szigeteire is átsétálhatunk. Így a tó körüli séta közben rövid kitérőket is tehetünk a szigetekre.
Innen más nézőpontból láthatjuk a tavat és az Angolkert part menti fáit.
Az Angolkert északi részén egy romosnak tűnő építmény bukkan fel a fák között. Ez a romantikus műrom, amelyet Charles Moreau francia építész tervei alapján emeltek a 19. század elején.
Különlegessége, hogy bár kerti dísznek készült, valódi történelmi kőfaragványokat is beépítettek. A közeli vértesszentkereszti román kori apátságból származó oszlop- és pillérelemek, valamint római kori domborműves sírkövek is helyet kaptak benne.
A műromhoz egy kis ívelt kőhíd vezet. A hajdan a közelben fakadó karsztforrások patakja keresztülfolyt az építményen, így a mai látvány csak részben idézi azt, amit az Angolkert korabeli látogatói láthattak.
A tó déli partján egy szabályos, nyolcszög alaprajzú kis építmény áll. A Török mecset neve könnyen félrevezető, ugyanis nem a török hódoltság korából maradt fenn.
A romantikus stílusú kerti építményt a 19. század első felében emelték. A csúcsíves, darázskőből készült épület tetejét hajdan kupola borította, csúcsát félhold díszítette.
A mecset az Angolkert romantikus világának egyik jellegzetes eleme volt: nem gyakorlati funkciója miatt épült, hanem azért, hogy újabb különleges látványt adjon a parkban sétálóknak.
A tatai Angolkert híre már a 19. század elején messzire eljutott. Kazinczy Ferenc 1803-ban, majd 1831-ben is ellátogatott ide.
Feljegyzéseiben a kertet, a Vértesre nyíló kilátást és a Cseke-tó akkori képét is megörökítette. Leírásából az is kiderül, hogy a tó vizén akkoriban nagy számban úsztak hattyúk. Látogatásainak emlékére ma Kazinczy-pad áll az Angolkertben.
A park egyik meghatározó épülete a Pálmaház. Építésének pontos időpontját nem ismerjük, több történeti forrás a 19. század utolsó évtizedeire teszi.
Eredeti feladata az Esterházy család parkjában tartott meleg égövi növények átteleltetése volt. Később kávéházként, mulatóházként és kioszkként is működött, miközben továbbra is használták a pálmák, narancs- és citromfák téli elhelyezésére.
A Cseke-tó körüli séta során egymást váltják a vízparti és ligetes részek, a kis hidak, a szigetek és az Angolkert történelmi építményei. Nem egyetlen látványosság határozza meg az útvonalat, hanem sok kisebb részlet.
Le lehet térni a szigetekre, meg lehet állni a műromnál és a Török mecsetnél, közben pedig végig az Angolkert több mint két évszázados történetének nyomai között haladunk.