Itthon
Ez a páratlan park egyedülállóan ötvözi az angol tájkertek romantikáját a történelmi múlt emlékeivel és a természet nyugalmával.
Ebben a cikkben megmutatjuk, miért érdemes ősszel, a színekben gazdag évszakban felfedezni ezt a varázslatos helyet, amely a kirándulók, családok és fotósok kedvelt célpontja.
Az angolkert, más néven tájképi kert az 1700-as évek Angliájában született új kertstílus, amely a felvilágosodás szabadság- és természetközpontú szemléletét tükrözi. Az angolkert eszméje az 1780-as években érkezett Magyarországra is, és így alakult meg Tata keleti részén, a Cseke-tó partján az Esterházy család birtokában az Angolkert.
Esterházy Ferenc barátaival angliai utazáson vett részt. Az ott látott romantikus, szentimentális elemeket tartalmazó, a természet formáit utánzó parkok szépsége nagy hatással volt rá. Angliából hazatérve elhatározta, hogy birtokán, a bővizű karsztforrások közelében hasonló kertet alakít ki.
Az új stílusú kertet, az Angolkertet, 1783-ban Böhm Ferenc uradalmi vízépítő mérnök tervei alapján alakították ki. A források (Kék-forrás, Najád-forrás) vize és a Cseke-tó közel 33 katasztrális hold területe kedvező feltételeket biztosítottak a kert kialakításához.
A növények és facsemeték beszerzése nehéz feladat volt; legtöbbjük a francia Versailles faiskoláiból érkezett. A párás, nedves talaj különleges fajok telepítését tette lehetővé. A tájképi kert útjai mellé bükköt, platánt és kocsányos tölgyet ültettek, de a park fái között megtalálhatók a fenyők, páfrányfenyők, nyírek, kőrisesek és hársfák is.
Érdekesség, hogy Tatán ültettek először Magyarországon szomorúfűzeket, amelyek Kínából származnak, és később az ország egyik legelterjedtebb fafajtájává váltak. A Cseke-tó partján és szigetein, a vízkedvelő növények mellett, Észak-Amerikából származó mocsári ciprusok is helyet kaptak. A kert gondozását kertészekre bízták.
Kazinczy Ferenc, a magyar felvilágosodás kiemelkedő alakja, nagy híve volt az angolkerti stílusnak. Kétszer is ellátogatott Tatára; először 1803-ban, amikor nyolc napot töltött itt. „Egy meggyőzhetetlen passzióm az angolus kertek látása – bécsi utamról idevont” – írta barátjának, bár látogatása nem volt szerencsés, mivel balesetet szenvedett. Pályám emlékezete című munkájában így ír: „Vizes partiái gyönyörűek, s forrásai gazdagon bugyogtatják buborékjaikat.” 1831-ben ismét ellátogatott, és Magyarországi utak című írásában ezt írta: „Gyönyörű paradicsom minden tekintetben. De ékességét kivált gazdag vízi-pártijai adják, széles és hosszú taván százanként úszkálnak a hattyúk.” Kedvenc fája a szomorúfűz volt, emlékét ma egy pad őrzi a tó partján, kedves fája közelében.
A kertet híressé tették különleges építményei. Az elsőként épült grották (műbarlangok) romantikus hangulatot árasztanak. Az Angolpark északi részén található Charles Moreau francia építész által tervezett műromok, amelyek a vértesszentkereszti román kori apátság kőelemeit, római domborműves sírköveket is felhasználnak. A források patakja korábban ezeken a műromokon folyt keresztül.
További különleges építmény a Török Mecset, amely romantikus stílusban, nyolcszög alaprajzú, csúcsíves kialakítású, és egy török remete kunyhójának legendáját őrzi. A kert legkorábbi épülete a copf stílusú Kerti (Nyári) lak, amely Grossmann József tervei alapján készült. Az épülettől nem messze található a nyári konyha és a Jégverem-grotta, amelyek a kert ünnepi eseményeinek szolgáltak kiszolgáló épületeként.
Az 1880-as években a Pálmaházat építették, ahol a télen délszaki növényeket tároltak. Az épület népszerű szórakozóhely volt a két világháború között, ahol Anna-bálokat és egyéb rendezvényeket tartottak.
A kertet évtizedeken át kizárólag az Esterházy gróf családja és vendégei élvezhették, a látogatók számára zárva volt. A 20. század elején azonban az idegenforgalom fellendülésével Tata-Tóváros képviselő-testülete felvetette a park megnyitásának gondolatát. Az Esterházy gróf engedélyével 1923-ban megnyílt a nagyközönség előtt, és a park vasárnaponként látogathatóvá vált.
Tata vonzerejét és az Angolkert népszerűségét bizonyítja, hogy 1932-től Budapestről kirándulóvonatok indultak a városba, amely fürdői és látványosságai révén nagy népszerűségnek örvendett. Az Angolkert az évek során nemcsak természeti szépségeiről, hanem kulturális programjairól is híressé vált. Az Esterházy család egyik tagja, gróf Esterházy Ferenc zeneszerző, szabadtéri operaelőadásokat szervezett a kertben, fővárosi művészek meghívásával. Ezek az 1933 és 1936 között rendezett előadások nagy közönséget vonzottak, és országszerte ismertté tették Tata-Tóvárost, amelyet akkoriban a „magyar Salzburgnak” is neveztek.
A park romantikus helyszínként a filmrendezők körében is népszerűvé vált, több magyar film forgatási helyszínéül is szolgált, mint például a Tóparti látomás és a Nem élhetek muzsikaszó nélkül.
A Cseke-tó a tatai Angolkert ékköveként tündököl, és nemcsak a város lakóinak, hanem a turistáknak is kedvelt pihenőhelye. Nevét egy Cseke nevű birtokosról kapta, és egy mesterséges töltés mögött, a bővizű források táplálásával alakították ki 1761-1765 között. Ősszel a tó különleges arany és vörös fényben ragyog, amely a természet szerelmeseinek és fotósoknak egyaránt gyönyörű hátteret biztosít.
A tó körüli sétaösvények különleges élményt nyújtanak, főleg ősszel, amikor a fák vörös, sárga és barna színekben tündökölnek. A tó körül több kisebb sziget és hidak találhatók, amelyek különböző nézőpontokat biztosítanak a látogatóknak.
A Cseke-tó igazi kincs a madármegfigyelők számára is. Ősszel számos vonuló madárfaj pihen itt, ami egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak. Egy távcső vagy fényképezőgép segítségével ritka fajokat figyelhetünk meg, amelyeket kevés más helyszínen láthatunk ilyen közelről.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!