Esztergom, ahol a magyar történelem évszázadai találkoznak

Esztergom legnagyobb látványossága kétségtelenül a bazilika, a város azonban jóval többet őriz ennél.

A Várhegy középkori emlékei, a Szent Tamás-hegy kis utcái, a Víziváros, a folyópart és a Párkány felé ívelő Mária Valéria híd együtt rajzolják ki Magyarország egyik legrégebbi és történelmünkben kiemelkedő szerepet játszó városának képét.

Esztergom múltja jóval a honfoglalás előtti időkig nyúlik vissza. A környék már az ókorban lakott volt, a római korban Solva néven Pannonia egyik fontos határ menti települése volt, a Várhegyen pedig római katonai tábor állt. A város igazi felemelkedése azonban a 10. században kezdődött, amikor Géza fejedelem uralkodói központot alakított ki a Várhegyen.

Esztergom és az államalapítás

Esztergom szorosan kapcsolódik a magyar államalapítás történetéhez. A hagyomány szerint itt született Géza fejedelem fia, Vajk, a későbbi Szent István király, akit itt kereszteltek meg, és koronázását is Esztergomhoz kötik. István uralkodása alatt jött létre az esztergomi érsekség, a Várhegy pedig egyszerre vált királyi és egyházi központtá.

A középkori Esztergom az ország egyik legfontosabb városa volt. A királyi udvar mellett kereskedők, kézművesek és egyházi intézmények telepedtek meg itt, a Várhegy déli részén pedig királyi palota állt.

A 12. század végén, III. Béla uralkodása idején jelentős építkezések kezdődtek a várban. Ebből a korszakból származik a ma is látható palotarész több eleme, köztük a korai gótikus várkápolna.

A tatárjárás után Esztergom királyi szerepe fokozatosan háttérbe szorult. IV. Béla 1256-ban az egész Várhegyet az érsekségnek adta át, miközben az uralkodói központ egyre inkább Budára helyeződött át. Egyházi jelentőségét azonban Esztergom továbbra is megőrizte.

A török kor teljesen átalakította a várost

A 16. század újabb súlyos fordulatot hozott. Esztergom várát 1543-ban foglalták el az oszmán csapatok, az érsekség és a káptalan pedig elhagyta a várost. A vár a következő másfél évszázadban többször gazdát cserélt, véglegesen 1683-ban került ismét keresztény kézre.

A háborúk során a középkori város jelentős része elpusztult. A hódoltság korából ugyanakkor ma is fennmaradtak emlékek: egykori erődítések, bástyák, valamint török kori épületek és épületmaradványok idézik ezt az időszakot.

Esztergom a török kiűzése után fokozatosan épült újjá. 1708-ban ismét megkapta a szabad királyi városi rangot, a későbbi évszázadok pedig már nagyrészt azt a barokk és klasszicista városképet formálták ki, amelynek számos részlete ma is látható.

A bazilika uralja a város látképét

Esztergom legismertebb épülete a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyház, közismert nevén az Esztergomi Bazilika. A Várhegy tetején álló épület Magyarország legnagyobb temploma.

A mai bazilika alapkövét 1822-ben tették le. Az építkezés több évtizeden át tartott, és több építész neve kapcsolódik hozzá, köztük Packh Jánosé és Hild Józsefé. A templomot 1856-ban szentelték fel, a munkálatok és a belső kialakítás azonban ezt követően is folytatódtak.

A bazilika egyik legértékesebb része a Bakócz-kápolna, amely még a korábbi székesegyházból maradt fenn. A reneszánsz kápolnát az új templom építésekor darabokra bontották, majd a bazilikában ismét összeállították. Így a 19. századi főszékesegyház egy jóval korábbi korszak különleges emlékét is magában őrzi.

A bazilikában az altemplom és a kincstár is látogatható, a kupolakilátóból pedig Esztergom, a Duna, Párkány és a környező hegyek felé nyílik panoráma.

Középkori királyi palota a Várhegyen

A bazilika mellett található az egykori esztergomi királyi palota fennmaradt része. Maradványainak jelentős részét 1934 és 1938 között végzett régészeti feltárások során hozták ismét felszínre és állították helyre.

Az épületben román kori boltozatok, kapuk, keskeny lépcsők és középkori termek maradtak fenn. Különösen értékes a 12. század végén kialakított várkápolna, amelyen már a korai gótika hatása figyelhető meg. A falakon középkori és reneszánsz falfestmények nyomai is láthatók.

A palota teraszáról a Vízivárosra, a Dunára és a Szent Tamás-hegyre is rálátni.

A Sötétkapu a Várhegy alatt

A Várhegy egyik különleges részlete a bazilika közelében húzódó Sötétkapu, a hatalmas boltozott átjáró, amely a hegy alatt vezet keresztül.

A hely nemcsak építészeti szempontból érdekes, hanem Esztergom 20. századi történetének egyik tragikus eseményéhez is kapcsolódik. 1956. október 26-án az esztergomi forradalmi események résztvevői a Sötétkapun keresztül a katonai parancsnokság felé indultak, hogy átadják követeléseiket. A több száz fős, fegyvertelen tömeg előtt autóbuszok haladtak. Amikor az első busz eleje kiért az alagútból, tüzet nyitottak rá, majd egy harckocsi is lövést adott le, amelynek repeszgránátja az alagútban robbant. A Sötétkapu alagútjában és környékén, illetve később a kórházban összesen tizennégyen haltak meg.

A Sötétkapu ezért ma egyszerre része a Várhegy építészeti együttesének és Esztergom történelmi emlékezetének.

Víziváros a várfalak alatt

A Várhegy és a Duna között húzódó Víziváros Esztergom egyik legrégebbi és legkarakteresebb városrésze. Nevét fekvéséről kapta: a Kis- és a Nagy-Duna partján épült ki.

A városrészben középkori városfalak, bástyák és török kori erődítések maradványai is fennmaradtak. A szűkebb utcák között barokk és klasszicista házak sorakoznak, itt áll a Prímási Palota is.

Az épületben működik a Keresztény Múzeum, amelynek gyűjteményében középkori magyar táblaképek és faszobrok mellett itáliai és nyugat-európai műalkotások is találhatók.

A Víziváros déli határán áll a Főszékesegyházi Könyvtár, amely kódexeket, ősnyomtatványokat és több százezer kötetet őriz.

A Szent Tamás-hegyről más arcát mutatja Esztergom

A bazilikával szemközt emelkedő Szent Tamás-hegy nemcsak a panoráma miatt érdekes. Nevét Becket Szent Tamás canterburyi érsekről kapta, akinek kultusza már a 12. század végén meghonosodott Esztergomban. Az itt álló prépostságot 1191-ben említik először a források.

A középkori épületek a török időkben elpusztultak. A hegy mai, sűrűbb beépítése főként a 19. század elejétől alakult ki, keskeny utcáival és egymás fölé kapaszkodó kisebb házaival egészen más hangulatot mutat, mint a monumentális Várhegy.

A tetőn álló klasszicista kápolnát 1829-ben emeltette Rudnay Sándor hercegprímás Benyovszky János nagyprépost sírja fölé.

A magasabbról egyszerre látható a Várhegy, a bazilika, a város háztetőinek sora, a Duna és a Mária Valéria híd. Innen különösen jól érzékelhető, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz Esztergom történelmi városmagja és a folyó.

A Széchenyi tér és a polgárváros

A Várhegy környékét elhagyva Esztergom másik arca jelenik meg. A történelmi belváros központja a Széchenyi tér, körülötte barokk, klasszicista és későbbi polgárházakkal.

Ez a terület évszázadokon keresztül a városi élet egyik központja volt. Ma is itt található a Városháza, a térből kiinduló utcákon pedig már kevésbé az érseki és királyi Esztergom, sokkal inkább a későbbi polgárváros építészeti emlékei sorakoznak.

A város egyik érdekessége éppen az, hogy a különböző korszakok nem különálló negyedekben maradtak fenn. A középkori vár, a barokk Víziváros és a polgári belváros rövid sétával elérhető egymástól.

Egy híd, amely két várost és két országot köt össze

Esztergom különleges fekvését leginkább a Duna mellett lehet érzékelni. A túlparton már Szlovákia, azon belül Párkány, szlovák nevén Štúrovo fekszik.

A két várost a Mária Valéria híd köti össze. Az első állandó hidat 1895. szeptember 28-án adták át. A 20. század során kétszer is súlyosan megrongálták: 1919 nyarán egy robbanás következtében a Párkány felőli első nyílás a Dunába zuhant, 1944. december 26-án pedig a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást robbantották fel.

Ezután több mint fél évszázadon keresztül nem volt állandó közúti kapcsolat a két város között. A hidat végül újjáépítették, és 2001. október 11-én ismét átadták a forgalomnak.

Ma gyalogosan is át lehet rajta sétálni Magyarországról Szlovákiába. A hídról pedig különösen jól látszik a Duna fölött magasodó Várhegy és a bazilika.

Babits Mihály esztergomi háza

Esztergom kulturális emlékei között külön helyet foglal el Babits Mihály egykori előhegyi háza. A költő hosszú éveken át töltötte itt a nyarakat, az épület pedig a két világháború közötti magyar irodalmi élet egyik ismert találkozóhelyévé vált.

A ház legismertebb részlete az úgynevezett autogramfal, amelyen Babits vendégeinek nevei és kézjegyei maradtak fenn.

A városközponttól távolabb fekvő helyszín másfajta Esztergomot mutat: kevésbé a királyi és egyházi múltat, inkább a 20. századi kulturális élethez kapcsolódó várost.

A Duna szinte mindenhol jelen van

Esztergom városképének meghatározó része a folyó. A Víziváros házai, a várfalak, a Prímás-sziget és a Mária Valéria híd mind a Dunához kapcsolódnak, több magasabban fekvő pontról pedig messzire követhető a folyó vonala.

Éppen ezért Esztergomot gyalogosan érdemes bejárni. A Várhegy, a Víziváros és a belváros után a Szent Tamás-hegy egészen más nézőpontot kínál, a folyóparton pedig ismét megváltozik a város karaktere.

JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek

Ne maradj le a legjobb ajánlatokról!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj elsőként az újdonságokról, akciókról és inspiráló úti tippekről!