Mária Valéria-híd Esztergom
Esztergom, 11326, 2500 Magyarország
Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról kapta nevét az esztergomi Prímás-szigetet és a szlovákiai Párkányt összekötő Mária Valéria-híd.
Már Kr. u. 170-ből is van írásos emléke az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelésnek. Marcus Aurélius Antonius római császár uralkodása idején is itt keltek át a hódító római légiók.
Amikor 1075-ben Esztergom királyi székhellyé vált, a két part között már rév is működött. Később, a török hódoltság alatt 1585-ben Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, ami csaknem 100 éven át kötötte össze a Duna két partját.
Ez a híd végérvényesen 1683-ban pusztult el a menekülő török csapatok terhei alatt. Amikor 1762-ben Esztergom városát felszabadították, egy repülőhidat – ingaköteles kompot – állítottak forgalomba. 1842-re ismét hajóhíd épült a folyón.
Az 1848-as szabadságharcban megsérült és 1849-ben leégett hajóhidat 1851-ben adták át ismét a forgalomnak. A megnövekedett gőzhajóforgalomra való tekintettel megszigorították a nyitási időre vonatkozó szabályokat, és a hidat éjszakára kivilágították. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi minisztersége idején tervbe vették egy esztergomi állandó vashíd építését is.
Vaszary Kolos hercegprímás közreműködésével az 1893-i országgyűlés évi költségvetésébe felvették a híd építését. Cathry Szaléz és fia építhették fel a közel 1,5 millió forintos költségvetésű állandó hidat. A híd ünnepélyes átadására 1895. szeptember 28-án került sor, melyet a legmagyarabb királyi főhercegnőről, Ferenc József Budán született leányáról, Mária Valériáról neveztek el.
Az 500 méter hosszú híd rácsos főtartójának legnagyobb magassága 14 méter, a beépített fém több mint 2500 tonna. 1919. július 22-én este a párkányi oldal első nyílása egy baleset miatt – egy robbanás következtében – a vízbe zuhant. A végleges helyreállítás csak öt évvel később fejeződött be, amikor a felújított nyílás szerkezetét átmázolták, és a híd aszfaltburkolatot kapott.
A teljesen helyreállított hídon 1927. május 1-jén indulhatott meg ismét a forgalom. A II. világháború alatt a híd repülőtámadások célpontjává vált, de súlyosan nem sérült meg. A visszavonuló német hadsereg robbantotta fel 1944. december 26-án. 1947-ben eltávolították a hajózást akadályozó roncsokat, de a helyreállítás további feladata még 1960-ig váratott magára. Akkor állították helyre a sérült mederpilléreket, és – a hajózás biztonsága érdekében – akkor oldották meg azok kivilágítását is.
Ám 1964-ben a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság mégis úgy döntött, hogy egyik fél sem tervezi a híd helyreállítását. Az 1971-ben már kilencedik alkalommal ülésező Albizottság 1975 előtt nem tervezte az újjáépítést, míg 1987-ben a Magyar-Csehszlovák Közúti Állandó Munkabizottság szakértői 1990 utánra, a 90-es évek elejére tervezték egy, a gyalogosok és személyautók közlekedésére alkalmas híd megépítését.
1999. augusztus 25-én, majd szeptember 16-án a magyar és szlovák kormányfő aláírta a Mária Valéria-híd újjáépítéséről szóló megállapodást, 2000-ben pedig kiírták a versenytárgyalást a híd újjáépítésére.
Az elkészült hidat 2001. október 11-én adták át.
