FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
FOTÓ: Ildikó Szabó
Itthon
Solymári vár: romok, kilátó és erdei séta egy helyen
Solymár délkeleti szélén, a Várhegyen, más néven Mátyásdombon állnak a középkori Solymári vár helyreállított maradványai.
A vár nem tartozott a középkori Magyarország nagy főúri rezidenciái közé, Buda közelsége és a környéken haladó fontos útvonalak miatt azonban jelentős helyen épült fel.
Birtokosai között a kor neves főúri családjait és több uralkodót is megtalálunk. A romterületen ma az egykori lakóépület, a várfalak, a tornyok, a pince, a várkút és több kisebb épület maradványai láthatók.
Solymár első írásos említése
Solymár nevét egy 1266. május 5-én kiadott oklevél említi Solomár alakban. A birtok ekkor a Baár-Kalán nemzetségből származó II. Nánához tartozott, aki azt a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten működő domonkos apácáknak adományozta.
A település nevének eredete nem tisztázott teljes bizonyossággal. Valószínűleg a solymász foglalkozásnévhez kapcsolódik, és arra utalhat, hogy a környéken egykor solymászok vagy más királyi szolgálónépek éltek.
Egy helyi monda Mátyás királyhoz köti a nevet. A történet szerint az uralkodó vadászat közben arra szólította fel hallgatag társát, hogy „szólj már”, és ebből alakult ki a Solymár név. A mondának azonban nincs nyelvészeti vagy történeti alapja.
A vár építése
A Solymári vár építésének pontos időpontja nem ismert. A margitszigeti apácák 1355-ben Solymárt és Kézakovácsit birtokcsere keretében a Lackfi családnak adták át. Egy 1390-ben kiadott oklevél már megemlíti Chanouchi Benedek solymári várnagyot, így az erősségnek ekkor már állnia kellett.
A vár tehát 1355 és 1390 között, feltehetően a Lackfiak birtoklása idején épült. A régészeti leletek szintén 14. századi eredetre utalnak, az építkezés pontos évét azonban nem sikerült meghatározni.
A mintegy 80 méter hosszú és 30 méter széles dombtetőt nyújtott, ellipszishez hasonló várfal övezte. Az északi oldalon állt a lakóépület, a keleti, magasabban fekvő részen pedig egy négyzetes torony emelkedett. Az udvar déli oldalán kisebb gazdasági és kiszolgálóépületeket alakítottak ki.
A domb alacsony, de meredek oldalai miatt jól védhető volt. Közelében haladt a Budát Béccsel összekötő középkori út, a várból pedig szemmel tarthatták a Buda felé vezető útvonalakat.
Főurak és királyok birtokában
A vár első ismert birtokosai, a Lackfiak a 14. századi Magyar Királyság legbefolyásosabb főúri családjai közé tartoztak. Lackfi Istvánt azonban 1397-ben, a körösudvarhelyi országgyűlésen meggyilkolták, birtokait pedig elkobozták.
Solymár ezután Luxemburgi Zsigmond király kezére került, majd felesége, Borbála királyné birtoka lett. Egy 1435-ben kiadott oklevél szerint egy Sano nevű olasz férfi embereivel elfoglalta a várat és a hozzá tartozó birtokokat. A királyné elrendelte a vár visszafoglalását és az okozott károk megtérítését.
A 15. században a vár többször gazdát cserélt. A Cudar család után a Rozgonyiak, majd a Garaiak és az Újlakiak birtokában is volt. Garai Jób 1481-ben bekövetkezett halála után birtokai Mátyás királyra szálltak. Az uralkodó Solymárt fiának, Corvin Jánosnak adta. A vár később Ráskai Balázshoz került, akitől II. Ulászló 1496-ban birtokcsere útján szerezte meg.
Mátyás király vadászkastélya volt?
A Solymári várat gyakran Mátyás király vadászkastélyaként említik, ezt azonban nem támasztják alá egyértelmű történeti adatok. Mátyás valóban megszerezte a Garai család solymári birtokát, majd azt Corvin Jánosnak adta. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy rendszeresen tartózkodott volna a várban, vagy személyesen rendelte volna el annak átépítését.
A téves azonosítás már a 18. században megjelent. Bél Mátyás 1737-ben a solymári romokat Mátyás király vadászkastélyának vélte, és a Nyéken álló királyi vadászkastélyról szóló történeti leírásokat kapcsolta hozzájuk. A Mátyásdomb elnevezés is ebből a hagyományból eredhet.
A környék ugyanakkor valóban alkalmas volt vadászatra. II. Ulászló 1496-os birtokcseréjének indoklásában Buda közelsége mellett Solymár pihenési és vadászati lehetőségei is szerepeltek. Ettől azonban a vár még nem tekinthető kifejezetten vadászkastélynak.
Élet a vár falai között
A Solymári vár nem az előkelő birtokosok állandó lakóhelye volt. Ők feltehetően csak alkalmanként keresték fel, míg állandó lakói a várnagy, az őrség és a kiszolgáló személyzet tagjai lehettek.
A hozzávetőleg 17-szer 9 méteres lakóépület alatt pince húzódott, felette pedig egy vagy több lakóhelyiséget alakítottak ki. A feltárások szerint az épület falai festettek lehettek, padlóját téglával burkolták, az ablakokban pedig ólomba foglalt üvegkarikák lehettek.
Az ásatások során fazekak, lábasok, poharak, kancsók, kályhacsempék, szerszámok, lószerszámok, nyílhegyek és fegyverekhez tartozó tárgyak kerültek elő. A leletek alapján a vár háztartása nem lehetett különösebben fényűző, az őrség azonban megfelelő felszereléssel rendelkezett.
A vár átépítései
A várat fennállása alatt több alkalommal bővítették és átalakították. Jelentősebb átépítése 1500 körül történhetett: ekkor bővítették a lakóépületet, emelték vagy átalakították a tornyot, és reneszánsz kőkeretes nyílásokat készítettek.
A palotaépület helyreállított falán ma egy 1500 körül készült reneszánsz ajtókeret másolata látható. Az eredeti faragvány töredékei a régészeti feltárások során kerültek elő. Az ajtókeret azt mutatja, hogy a vár lakóépületét kényelmesebbé és reprezentatívabbá próbálták tenni.
A vár pusztulása
A mohácsi csata előtti időszakban II. Lajos Bakics Pálnak és testvéreinek adományozta Solymárt. I. Ferdinánd 1528-ban megerősítette az adományt, Szapolyai János azonban 1531-ben Buda városának juttatta a várat és birtokait.
A 16. század közepére az erősség elveszítette katonai jelentőségét. Falai már nem feleltek meg az ágyúkra épülő hadviselés követelményeinek. Buda 1541-es elfoglalása után a törökök sem alakították át jelentősebb végvárrá.
A várat valószínűleg felgyújtották, de a pusztulás pontos ideje és körülménye nem ismert. A 16. század második felére felhagyták, 1580 után pedig az írott források már nem említik működő várként.
A romok később kőbányaként szolgáltak, falainak jelentős részét építőanyagként hordták el. A megmaradt részeket az 1916–1917-ben végzett erődítési munkák is károsították.
Mit láthatunk ma a Solymári várban?
A vár mai bejáratánál egy modern faszerkezet áll. Ez nem eredeti középkori kapu. Az egykori bejárat pontos helyéről és kialakításáról kevés adat maradt fenn, de valószínűleg a keletre néző várfal mentén nyílt, és kívülről egy híd is kapcsolódhatott hozzá.
A kapun belépve a várudvarra érkezünk. Innen áttekinthetők az egykori várfal, a lakóépület, a pince és a kisebb helyiségek maradványai.
Az udvar egyik legérdekesebb része a kővel körbefalazott, fémráccsal lefedett várkút. Építésének ideje nem ismert, feltárt mélysége meghaladja a 21 métert. Kutatása során főként állatcsontok és kerámiatöredékek kerültek elő.
A várhoz egy ezüstlemezekkel díszített, indiai diófából készült vadászcsutora lelete is kapcsolódik. A régebbi helytörténeti feldolgozás szerint a tárgy 1805-ben, a romok köveinek kitermelése közben került elő az egykori ciszternából.
A palota falán látható reneszánsz ajtókeret másolat, nem eredeti középkori kőfaragvány. A mellette elhelyezett tábla szerint az 1500 körül készült ajtókeret rekonstrukciójáról van szó.
A vár nyugati részén, az egykori kisebb torony helyén faszerkezetű, fedett kilátó áll. Felső szintjéről Solymár házaira, a környező mezőkre és a közeli hegyekre nyílik kilátás. Az egykori toronyból a várdomb alatti falut és a Buda felé vezető utakat is megfigyelhették.
Kirándulás a Solymári várhoz
A várhegy lábától rövid, emelkedő út vezet a bejárathoz. A séta gyermekekkel is teljesíthető, eső után azonban a talaj sáros és csúszós lehet.
A Major utcában, a várhoz vezető út közelében áll a Fatimai Szűzanya tiszteletére emelt engesztelő kápolna. A modern építmény nem kapcsolódik a középkori vár történetéhez, de a séta során útba ejthető.
A kápolnát a Solymári Golgota Alapítvány hozta létre, és 2013. október 6-án áldották meg. Homlokzatán az „Engesztelő kápolna a magyarság megbékéléséért” felirat olvasható.
Séta az Alsó-Jegenye-völgyben
A vár meglátogatását érdemes összekötni az Alsó-Jegenye-völgy bejárásával. A Paprikás-patak mellett vezető erdei út kisebb hidakon, árnyas patakparti szakaszokon és világos sziklafalak mellett halad.
A völgy legismertebb természeti látnivalója a Jegenye-völgyi vízesés. Vízhozama a csapadék mennyiségétől függ, ezért hosszabb száraz időszakban kevésbé látványos.
Az út mellett elhagyott dolomitbányák és világos sziklafalak is láthatók. A meredek, helyenként laza felszín miatt nem érdemes felmászni rájuk.
A völgy másik ismert állomása a Rózsika-forrás. A forrást az 1910-es évek végén foglalta az Újpesti Természetbarátok Turista Egyesülete. Nevét egy Rózsika nevű munkásnőről kapta, aki a hagyomány szerint gyakran vitt szegényebb gyermekeket kirándulni.
A kőfalba foglalt forrást korsót tartó nőalak domborműve díszíti. Vize nem alkalmas fogyasztásra, télen pedig rendszerint elapad.
Megközelítés
A vár autóval a 10-es főút felől érhető el. Solymáron a Vasút utcáról a Major utca irányába kell fordulni, majd a Várhegy utca felé továbbhaladni. A vár a Major utca és a Várhegy utca találkozásának közelében található.
Tömegközlekedéssel Hűvösvölgy felől autóbusszal lehet Solymárra utazni. A település a Budapest–Esztergom vasútvonalon vonattal is elérhető. A Solymár vasútállomástól gyalogosan lehet továbbindulni a vár felé.
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
A 20 legszebb látnivaló Magyarországon
Magyarország bővelkedik lenyűgöző természeti képződményekben és épített értékekben egyaránt, amelyek nehezen férnek bele egy top húszas listába.
Itthon
