Itthon
A hangulatos Alsó-Jegenye-völgyben futó Paprikás-patak egy nagy, 4-5 méter magas sziklalépcsőjén találjuk a vízesést. A patak partján haladó, kifejezetten gyerekbarát, akár babakocsival is végigjárható kényelmes (esős, vagy téli hó olvadás után nem ajánlott a nagyon csúszós sár miatt)
Kiindulási pont:
Shell kút a Hidegkúti út végén, Budapest és Solymár határán, parkolási lehetőség a kút közvetlen környékén, aki busszal érkezne, a 64- és a 164-es busz is megáll a benzinkútnál a Hidegkúti út végén.
A kútnál átmegyünk a Hidegkúti út másik oldalára, majd balra 20 méter után találjuk meg az utolsó ház mellett az erdőbe vezető Sárga sáv és Kék Mária út jelzéseket.

Máris a Paprikás-patak árnyas völgyében találjuk magunkat. Utunk végig a tiszta vizű patak mentén halad, mindig halljuk a bővizű patak csobogását.



Tábla nem jelzi, hol kell letérni a vízeséshez, de ha látunk balra egy, a patakhoz levezető falépcsőt akkor már meg is érkeztünk. A vízesést kényelmesen felülről lehet megnézni, le lehet menni az aljához is, de elég meredek és csúszós a patak partja. Csapadékos idő után és hóolvadáskor csodálatos az 5 méter magasról, egy kis tavacskába zubogó víz.



Itt egykor strandfürdő működött, az 1930-as években a vízesés alsó oldalán az akkori solymári körzeti orvos, dr. Tarpay-Nagy Miklós kezdeményezésére egy strandfürdőt hoztak létre, egy íves kiképzésű völgyzáró gát építésével, így a vízesés és a gát között egy kb. 100 méter hosszú medence alakult ki. Népszerűségének főként az vetett gátat, hogy vize csak a nyári kánikulában melegedett fel kellemesre, így viszonylag rövid ideig lehetett használni a Sziklafürdőt.

1944-BEN MÉG MŰKÖDÖTT, DE A II. VILÁGHÁBORÚBAN LEROMBOLTÁK, ÉS KÉSŐBB MÁR NEM ÁLLÍTOTTÁK HELYRE.
Így maradtak az utókorra a vízesés és a hajdani völgyzáró gát romjai. Nem is gondolnánk, hogy e vadregényes környezetben 80 évvel ezelőtt még fürdő üzemelt, és a sziklák között emberek lubickoltak – elég menő lehetett.






Vize sajnos nem iható, erre tábla is figyelmeztet. A forrást az Újpesti Természetbarátok Egyesülete foglalta 1918-ban, a jelenlegi forrásfoglalást a szoborral 2002-ben adták át. Nevét egy Rózsika nevű munkásnőről kapta, aki gyakran vitt kirándulni szegény gyerekeket.



Van itt néhány pad, tűzrakó hely, így ez egy kitűnő piknikező terület. Lehet itt focizni, plédre heveredni, ücsörögni, napozni, nyáron a patakban mezítláb gázolni. Túránk itt véget ért a sötétedés és a rettentő sáros, csúszos út miatt, de innen a jól kijárt széles patakparti úton haladva 15 perc alatt elérjük a solymári vár alját.
Fedezd fel Magyarország csodáit, csatlakozz a Csodálatos Magyarország Facebook csoportunkhoz, és mutasd meg fotóid, élményeid te is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!