Itthon
Az 1996-ban megnyílt szabadtéri múzeumban bronzkori és vaskori településrészleteket lehet bejárni, rekonstruált házakat, kemencéket és melléképületeket megnézni, az egyik helyreállított halomsír belsejébe pedig be is lehet lépni.
A 3,5 hektáros park a Matrica Múzeumhoz tartozik. A látnivalók a szabadban, a halmok között helyezkednek el, így séta közben lehet végigjárni az őskor különböző emlékeit.
A Duna fölötti fennsíkon nagy kiterjedésű kora vaskori temető húzódik. A halmokat mintegy 2700 évvel ezelőtt, a Hallstatt-kultúra idején emelték.
A korábbi kutatások még körülbelül 50 hektáros temetővel és 122 halomsírral számoltak. A későbbi légi felvételek és magnetométeres vizsgálatok alapján azonban kiderült, hogy a temető közel 70 hektáron terül el, a halomsírok száma pedig megközelíthette a négyszázat. Az egykori halmoknak ma már csak egy része látható szabad szemmel.
A Régészeti Park 3,5 hektáros területén öt halomsír található.
A park egyik legfontosabb látnivalója a 115. számú halomsír. Feltárásakor a régészek szinte teljes épségben fennmaradt vaskori sírkamrát találtak, amelyet eredeti helyén konzerváltak és tettek bemutathatóvá.
A feltárást követően a halmot helyreállították. A sírkamrához alacsony, keskeny folyosó vezet, odabent pedig egy kis fémhídról lehet megnézni a faszerkezetet. A bemutatást fény- és hanghatások egészítik ki.
A sírkamrában az elhunyt hamvait és a túlvilági élethez szükségesnek tartott tárgyakat, köztük ételt, italt és fegyvereket helyeztek el. A halmok külső köpenye kövekből és földből állt, belsejükben pedig sok esetben faszerkezetű sírkamrát alakítottak ki.
A feltárt halomsírt 1998-ban adták át a látogatóknak.
A park bronzkori részén három nagyméretű lakóház és egy kemencés melléképület áll. A Kr. e. 2800 és 1400 közötti időszakot bemutató épületeket régészeti ásatások eredményei alapján rekonstruálták.
A házak faoszlopos szerkezetűek, tapasztott falúak, tetejüket nád fedi. Kialakításuknál az ásatások során feltárt régészeti nyomokat vették alapul.
A házak mellett az adott korra jellemző növényekből konyha-, gyógy- és fűszernövényes kerteket alakítottak ki. A vesszőfonatos kerítések és az általuk kijelölt kis utcák a korabeli település szerkezetét is érzékeltetik.
A halmok között a bronzkori mellett egy vaskori településrészletet is kialakítottak. A rekonstruált épületek régészeti kutatások eredményei alapján készültek, és a korszak mindennapi életének bemutatását szolgálják.
A Régészeti Park kísérleti régészeti műhelyként is működik. A szakemberek a régészeti leletek és megfigyelések alapján a gyakorlatban is kipróbálják az egykor használt eljárásokat.
Az elmúlt évtizedekben többek között bronzöntéssel, vasolvasztással, kemencék építésével és használatával, fonalfestéssel, valamint agyagedények készítésével és égetésével foglalkoztak. Mezőgazdasági kísérleteket is végeztek: vizsgálták például egyes gabonafélék termesztését, illetve a gabona földbe mélyített veremben és agyaghombárban történő tárolását.
A park kialakításakor nemcsak az épületekre figyeltek, hanem az egykori környezet bemutatására is. A növényzet telepítésénél régészeti növénytani adatokból és ökológiai vizsgálatokból indultak ki.
A területen a középső bronzkorra és a kora vaskorra jellemző tatárjuharos lösztölgyes fáit és cserjéit telepítették vissza. Megtalálható itt többek között húsos som, galagonya, szeder, kökény és mogyoró. A park keleti szélén 1996 óta növekszik egy kisebb erdő.
A helyszín őshonos növényzete a löszpusztagyep. A művelésből kimaradt halomsírokon ritka, védett lágyszárú növények és növénytársulások is fennmaradtak. Két bronzkori ház mellett gyógy- és fűszernövényeket, valamint hüvelyeseket is termesztenek.
A Régészeti Park Százhalombattán, a Poroszlai Ildikó utca 2. alatt található. A park szezonálisan, április 1. és október 31. között látogatható. A jelenlegi, 2026-os nyitvatartás szerint csütörtökön és pénteken 10 és 14 óra között, szombaton 10 és 16 óra között tart nyitva.