Itthon
A náddal és sással szegélyezett vízpart kellemes hely egy könnyű sétához is: a tavak mellett végighaladva hol nyíltabb füves partok, hol fás, növényzettel kísért részek váltják egymást. A környék piknikezésre és nyugodt pihenésre is alkalmas.
A mintegy öt kilométer hosszan elnyúló Bakonycsernye története évszázadokra nyúlik vissza. A középkori Csernye első ismert írásos említése 1341-ből származik, a település a török időkben elnéptelenedett. Újjáépítése 1724 és 1726 között több lépcsőben történt, amikor Nyitra és Trencsén vármegyéből érkező szlovák telepesek költöztek ide. A Bakony előnevet 1913-ban kapta, addig Csernye néven szerepelt.
A két tó ugyanazon a vízfolyáson helyezkedik el, egymástól körülbelül 400 méterre. Az alsó, 1-es tó a kisebb, területe 2 hektár. Felső része sekély, náddal és sással benőtt, a gát előtt pedig 2,5–3 méter mély a víz. A felső, 2-es tó horgászható vízfelülete 6 hektár, a gát közelében 3–3,5 méteres vízmélységgel. Felső részén több, a vízből is látható fa és bokor maradt, partját pedig az alsó tóhoz hasonlóan több helyen nád és sás kíséri.
A tavak az 1990-es évek elején alakultak ki, a Bakonycsernyei Horgász Egyesület pedig 1992-ben jött létre. Az egyesület azóta gondozza és fejleszti a területet; az elmúlt évtizedekben a tavak környezetét is folyamatosan rendezték. A tavakon napijeggyel is lehet horgászni, az aktuális szabályokat és feltételeket érdemes indulás előtt az egyesület honlapján ellenőrizni.
A két tó környéke azoknak is jó választás, akik csak egy rövidebb, nyugodt sétát tennének. A vízpart közelsége, a nádasok, a füves részek és a fák változatosabbá teszik az utat, így nem egyszerűen egy horgászhelyről van szó, hanem Bakonycsernye egyik kellemes, könnyen bejárható zöld területéről is.