Az egykoron mintegy 2 hektáros nagyságú esővíz által táplált mocsaras, lápos, sással benőtt tó lecsapolása 1960-ban kezdődött és 1961. május 16-án fejeződött be.
A bányató mintegy 300 méter hosszú, átlagos szélessége 80 méter, legmélyebb pontja pedig megközelíti a 60 métert, amivel kiérdemelte hazánk jelenlegi legmélyebb állóvize címet.
Nyolc állomáson át mutatja be a tanösvény a tiszai holtágak életét, a helyi élővilágot, a 19. századi folyószabályozásokat, illetve az árvíz elleni védekezés történetét és módszereit.