Itthon
Villánykövesd pincesora – sváb örökség a Villányi borvidéken
Villánykövesd Baranya megyében, Villány közelében, a Fekete-hegy keleti lábánál fekszik.
A Villányi borvidékhez és a Villány–Siklósi Borúthoz tartozó település legismertebb látnivalója a domboldalon húzódó műemléki pincesor. A présházak nemcsak a helyi bortermelés múltját őrzik: kialakításuk a 18. században betelepült német lakosság gazdálkodásáról és építészeti kultúrájáról is sokat elárul.
Villánykövesd története
A település környéke már az őskorban lakott volt. A Bogdács-dűlőben az 1960-as években végzett mélyművelés során pattintott kőpengék, valamint tűzkőből, obszidiánból és jáspisból készült eszközök kerültek elő. A leletek egy újkőkori település jelenlétére utalnak.
Villánykövesd első ismert írásos említése egy 1289-ben keletkezett oklevélből származik. A település neve később Kuestd, illetve Kwesd alakban is előfordult.
A középkori falut magyarok lakták. A török hódoltság idején a térség jelentős része elnéptelenedett, a korábbi lakosság elmenekült vagy elköltözött. Villánykövesden később szerb, a korabeli szóhasználat szerint rác családok telepedtek meg.
A török uralom után lassan kezdődött meg a vidék újjászervezése. Villánykövesd 1703-ban a bólyi uradalom többi településével együtt a Batthyány család birtokába került. Batthyány Ádám halála után özvegye, Strattmann Eleonóra irányította a birtokokat. Az uradalom később házasság révén a Montenuovo családhoz került, központja pedig Bóly maradt.
Az 1720-as évektől német ajkú telepesek érkeztek a dél-baranyai birtokokra. Villánykövesden főként a 18. század közepétől telepedtek le német családok. Fejlett mezőgazdasági és szőlészeti ismereteiknek köszönhetően a község az uradalom egyik jelentős szőlőtermelő településévé vált.
Ehhez az időszakhoz kapcsolódik a pincefalu és a hagyományos gazdaporták kialakulása. A szőlőművelés a helyi gazdálkodás meghatározó ága lett, a présházak és pincék pedig a szőlőfeldolgozás, a borkészítés és a bortárolás helyszíneiként szolgáltak.
A második világháború után Villánykövesdet is érintette a magyarországi német lakosság kitelepítése. Az elköltöztetett családok helyére más magyarországi területekről és a Felvidékről érkeztek új lakók. A helyi szőlőkultúra 1947–1948-ban mélypontra jutott, és jelentősen csökkent a művelt szőlőterület.
Az ültetvények rekonstrukciója az 1950-es években kezdődött meg. Az állami gazdaság 1952-ben a korábbi Montenuovo-uradalom hegytetőn fekvő területén 77 kataszteri hold szőlőt telepített.
A rendszerváltozás után ismét nagyobb szerepet kaptak a családi gazdaságok és a magánpincészetek. A sváb örökség ma a településszerkezetben, a régi gazdaportákban, a pincesorban és a szőlőműveléshez kapcsolódó hagyományokban él tovább.
A műemléki pincesor
A pincefalu közvetlenül a lakott terület mellett, a domboldalban alakult ki. A présházak két, helyenként három utcaszinten, szorosan egymás mellett állnak. Oromfalaik összefüggő, messziről felismerhető épületsort alkotnak.
A Villánykövesdi Települési Értéktár szerint az épületegyüttes 57 műemlék pincéből és további húsz épületből áll.
Bár a pincesor első pillantásra egységesnek tűnik, nincs két teljesen egyforma présház. Eltérhet a homlokzatok kialakítása, az ajtók színe és mintája, valamint az ablakok elhelyezése. A szűkebb épületközöket támfalak határolják, a tágasabb részeken lépcsők kötik össze a pincesor különböző szintjeit.
A pincefalu Villánykövesd címerében is megjelenik: a felső mezőben tizenkét stilizált pince sorakozik három szinten, egymást érintő oromfalakkal.
Mire szolgált a présház és a pince?
A hagyományos pinceépületek két fő részből álltak. A domboldalba vájt pincejárat elé présházat emeltek. A présházban dolgozták fel a szőlőt, itt tartották a szükséges eszközöket, és itt végezték a bor kezelésének egy részét. A földdel körülvett pincejárat viszonylag egyenletes, hűvös hőmérsékletet biztosított a bor tárolásához és érleléséhez.
A présházakat egyszerű, célszerű kialakítás jellemzi: fehérre meszelt homlokzat, nyeregtető, visszafogott oromzat és fa pinceajtó. A pincesor építészeti értékét az épületek sűrű elhelyezkedése, ritmusa és a domborzathoz igazodó beépítése adja.
A történelmi épületek között ma is működnek pincészetek és vendéglátóhelyek. Nyitvatartásuk eltérő, ezért borkóstolás vagy pincelátogatás előtt ajánlott időpontot egyeztetni.
A Batthyány-pince, vagyis a Borkatedrális
Villánykövesd másik jelentős borászati emléke a történelmi Batthyány-uradalomhoz kötődő nagypince. Boltozatos belső tere egy templomhajóra emlékeztet, ezért Borkatedrálisként is emlegetik.
A pincében álló nagy fahordók együttes befogadóképessége mintegy 4000 hektoliter. A tágas, jó akusztikájú épület kulturális és borászati eseményeknek, köztük bordalrendezvényeknek is helyet adott.
A Borkatedrális nem látogatható folyamatosan, ezért felkeresése előtt érdemes tájékozódni.
Nagyboldogasszony-templom
A település Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, késő barokk római katolikus temploma az 1780-as évek első felében épült. Tornyát 1809-ben emelték, klasszicista főoltára pedig a 19. századból származik.
A templom a történelmi falukép meghatározó része. Belső tere a miserendhez igazodva vagy előzetes egyeztetéssel tekinthető meg.
Hagyományos gazdaporták
Villánykövesd építészeti örökségéhez a régi gazdaporták és a részben fennmaradt történeti telekszerkezet is hozzátartozik.
A hosszú, keskeny telkek egyik oldalán álltak az utcára merőleges lakóházak. Mögöttük, az utcával párhuzamosan helyezkedtek el a nagyobb gazdasági épületek. Ezek istállóként, pajtaként, valamint a takarmány és a mezőgazdasági eszközök tárolására szolgáltak. A portákhoz nyári konyha, disznóól és kukoricagóré is tartozhatott.
A lakóházak egy részét később átépítették, de a hagyományos beépítés rendje több utcában ma is megfigyelhető. Villánykövesd ezért nemcsak műemlékei, hanem megőrzött településszerkezete miatt is figyelmet érdemel.
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Villánykövesdi Pincesor: a 70 pincéből álló, párját ritkító épületegyüttes
A mintegy 70 pincéből álló épületegyüttesből 58 présház 1983 óta országos műemlékvédelem alatt áll.
Itthon
