Villány nyugati szomszédjában, a Fekete-hegy keleti lábánál fekszik Villánykövesd, Baranya megye egyik aprófalva.

Villánykövesd a környék többi falujához hasonlóan már az őskorban is lakott volt. Egy 1289. évi oklevélben történik említés először a faluról, amikor a Karasica szabályozása lehetővé tette itt a gazdálkodást.

A török uralom megszűnése utáni években Villánykövesd a környék 24 falujával együtt Battyány Ádám özvegyének, Stratmann Eleonórának a tulajdonába került 1703-ban, majd házasság révén a Montenuovo hercegi család birtokolta.

Az uradalom az 1720-as években hozzáfogott birtokai rendbetételéhez, melyhez a szerb népesség mellé fejlettebb mezőgazdasági kultúrával rendelkező német bevándorlókat telepítettek a környékre. A megtelepült németség minden erejével a szőlőtermelés felé fordult. E korszaknak köszönhető az országos műemlékvédelem alatt álló villánykövesdi pincesor.

A pincesor a falu határában a domboldalba  ágyazódik, a pincék „fűrészfogszerű” elrendezésben szorosan egymás mellé tapadnak.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A pincék jellegzetes színes kapui.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

Az első sor mögötti-feletti utcában, a dombon, „egy emelettel magasabban”,  megismételték e sajátos pinceépítési módot.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A mintegy  70 pincéből álló épületegyüttesből 58 présház 1983  óta országos műemlékvédelem alatt áll.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A sűrű telepítés teljesen észszerű, mert a bor tárolására használt gazdasági épületekhez kertre nem volt szükség.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A pincesor végleges formáját csak a 20. század közepére nyerte el.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

Kapcsolódó

Palkonya, a dombra futó történelmi pincesor faluja

Palkonya három halastava, 53 borpincéje, lenyűgöző kápolnája miatt már önmagában kedvelt úticél, de ennél sokkal többet nyújt az idilli falu.