A mintegy 70 pincéből álló épületegyüttesből 58 présház 1983 óta országos műemlékvédelem alatt áll.

Villánykövesd, a környék többi falujához hasonlóan, már az őskorban is lakott volt. A falu első írásos emléke 1289-ből való. A török uralom megszűnése utáni években Villánykövesd a környék 24 falujával együtt Batthyány Ádám özvegyének, Stratmann Eleonórának a tulajdonába, majd házasság révén a Montenuovo hercegi család kezébe került, amely 1945-ig létezett, és amely uradalomnak Bóly volt a központja.

HIRDETÉS

Az uradalom az 1720-as években hozzáfogott birtokai rendbetételéhez, melyhez a szerb népesség mellé fejlettebb mezőgazdasági kultúrával rendelkező német bevándorlókat telepítettek a környékre.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A német telepeseknek köszönhetően az 1700-as évek második felében a szőlőtermelés erőteljes fejlődésnek indult és Villánykövesd jelentős szőlőtermő területté vált.

Ekkor vette kezdetét a többszintes pincefalu megépítése

Végleges formáját csak a 20. század közepére nyerte el.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A pincesor a falu határában a domboldalba ágyazódik, a pincék fűrészfogszerű elrendezésben szorosan egymás mellé tapadnak.

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A műemlékileg védett együttes párját ritkító építészeti érdekesség

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A sűrű telepítés teljesen észszerű, mert a bor tárolására használt gazdasági épületekhez kertre nem volt szükség

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

A pincék jellegzetes színes kapui

fotó © Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország

Kapcsolódó

Palkonya, a dombra futó történelmi pincesor faluja

Palkonya három halastava, 53 borpincéje, lenyűgöző kápolnája miatt már önmagában kedvelt úticél, de ennél sokkal többet nyújt az idilli falu.