Itthon
A település története szorosan kapcsolódik az 1018 körül alapított Szent Mauríciusz Monostorhoz, ahol a keresztény hit és a természet tisztelete évszázadok óta egymásba fonódik.
A falu ma is a béke, a harmónia és a friss erdei levegő szigete – ide az ember nem siet, hanem megérkezik, hogy megpihenjen.
A Bakony hazánk egyik legelvarázsoltabb, legtitokzatosabb hegysége: barlangok, mohos sziklák, szurdokok, patakok, vízesések és tavak váltják egymást, megannyi felfedeznivalót kínálva a túrázóknak.
Bakonybél környékét a Kőris-hegy, a Som-hegy és a Gerence-patak határolja, a falu központjában pedig ma is működik a bencés közösség, amely lelki és kulturális központként tartja életben a több mint ezeréves hagyományt.
A falutól nem messze, egy erdei ösvény mentén fakad a Borostyán-kút, más néven Szent-kút, amely a Bakony egyik legkülönlegesebb szakrális helye. A hagyomány szerint Szent Günther és Szent Gellért is ezen a környéken élt remeteként, imádságos magányban. A néphagyomány úgy tartja, hogy Gellért e forrás vizével keresztelte meg a helyieket, ezért a víz a megtisztulás és a hit szimbólumává vált.
Egy 14. századi oklevél a bakonybéli apátságot „abbatia trium fontium de Beél”, vagyis „a béli három forrás apátsága” néven említi.
A 17. századtól kezdve források „Borostyán-kút” néven hivatkoznak a helyre, majd egy 1857-es Családi Lapok útleírásban már „Hármaskút” néven szerepel.
Ma egyszerűen Szentkút néven ismerik ezt a bájos helyet, ahol a tóvá duzzasztott Gellért-, Günther- és Móric-forrásokat parkosított terület veszi körül, árnyékot adó lombos fákkal és díszfüvekkel.
A forrás fölé 1824–1826 között kápolnát emeltek, amelyet kálvária és stációk egészítenek ki. A 19. század végén az épületet felújították, és környezetét a kor divatjának megfelelő romantikus, angolkert-stílusban alakították ki. A tó partján ma Szent Gellért szobra áll, Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása az 1990-es évekből.
Még mielőtt a forráshoz érkeznénk, Bakonybél már a faluközpontban is különleges arcát mutatja. A bakonybéli faluközpont buszmegálló (Bakonybél, Falu központ megállóhely) nem egyszerű várakozóhely: árkádos, cseréptetős épülete hangulatos pihenőhelyként is szolgál. Padok, virágos ablakok, könyvespolc és díszpárnákkal berendezett kis olvasósarok várja az utazót.
A helyi közösség gondoskodása minden részletben érezhető – a polcon könyvek, a falon rózsaszín kalap, a padokon takarók hívják a megpihenőt. Az árkádok alól a falu utcáira nyílik kilátás, így még a buszra várva is átélhető Bakonybél csendes, falusias bája. Ez a megálló szinte a falu lelke: barátságos, békés, hívogató – akárcsak maga Bakonybél.
A Borostyán-kút, a monostor és a természet harmóniája együtt formálják Bakonybél különleges hangulatát. A közeli látnivalók – a bakonyi „Gyilkos-tó”, a Pannon Csillagda, vagy az Erzsébet-kilátó – tovább gazdagítják az élményt.
Aki egyszer ellátogat ide, nemcsak a Bakony szépségét fedezi fel, hanem valami mélyebbet is: azt a békét, amelyet ez az ezeréves falucska ma is őriz. Bakonybélben a természet és a történelem nem egymás mellett, hanem egymásban él tovább.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!