Györkönyi Pincefalu: a tolnai borvidék gyöngyszeme

Bor & Gasztro

2021. március 3. Szabó Zoltán Csodálatos Borok

Megosztás:

A Györkönyi Pincefalu, Tolna megye területén a Duna közelében található. A település egy völgyben helyezkedik el, talaja mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas. A község területe ősidők óta lakott hely.

A 11 hektáron fekvő györkönyi pincefalu 300 présházat foglal magában, a legrégebbiek több mint kétszáz évesek. Magyarországon nem ez a legnagyobb pincefalu, Hajóson 1200 présház található.

A györkönyi településrész 19-20. században épült présházai 1985 óta helyi védelem alatt állnak. Az építészeti örökség megőrzéséért a község 1990-ben Magyarországon elsőként kapott Európai Falumegújítási díjat. A Tolna megyei település a székhelye a Magyarországi Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetségének, amely jelenleg tíz taggal működik – írja a CsodalatosBorok.hu portál.

A györkönyi bor és a pincefalu története

Első adatunk a helységről 1333-ból való, amikor pápai tizedszedők jártak a megyében. A helység a Hunyadiak korában hosszabb-rövidebb ideig oppidum, azaz mezőváros volt. A török hódoltság kezdetén Györköny továbbra is őrizte korábbi pozícióját a környéken. Ebből az időből származnak az első ismereteink az itteni szőlő- és borkultúráról is. Györkönyben 1552-ben a musttized az összes adónak több mint egyharmadát tette ki. A hajdan virágzó középkori település a XVII. század végére elpusztult. A XVIII. század elején, 1718-tól kezdődően egy új, túlnyomórészt német eredetű népesség tette ismét lakhatóvá ezt a földet. Az újonnan betelepülők megtalálták a korábbi szőlőművelés nyomait is, és felújították ezt a tevékenységet. A Heideboden (mai Burgenland) területéről és kiváltképp a Rajna-vidékről hozott szőlőművelési kultúrának és borászati tudásnak a birtokában Györköny hamarosan ismét a környék egyik legfontosabb bortermő helyévé vált. Földesuruk, Meszlenyi János is kiemelkedően fontosnak tartotta a szőlőtermesztés ösztönzését.

Györköny Tolna megyében azon helységek közé tartozik, ahol az elsők között alkották meg a hegytörvényeket.

A Promontorialis Artikulusokat, azaz a Szöllő Hegybéli Törvényeket 1811. március 12-én hozták meg az úriszéken a földesurak, a megyei közgyűlés pedig 1814. május 1-jén véglegesítette a szabályzatot. A hegytörvények – elsősorban a földesurak érdekében – a megfelelő mennyiségű és jó minőségű borok előállítását szolgálták. Nem mellékesen azonban ezzel a szőlőt művelő jobbágyok (később gazdák) is jó minőséghez jutottak, miközben rá voltak kényszerítve, hogy a szabályokat betartsák. A hegytörvényeknek is köszönhető, hogy egyes helységekben, így Györkönyben is, kiváló szőlő- és borkultúra alakult ki, amely máig érezteti hatását.

Kezdetben csak a dombokon, az Ó-hegyen (mai nevén: Nagy-hegyen) és a Kopasz-hegyen voltak szőlők, később a falu köré is telepítettek újakat. A XIX. század végén már több mint 400 hektáron termesztettek szőlőt.

A XX. században keletkezhetett az a legenda a györkönyi borról, amelyet Mészöly Miklós írt meg A kitelepítő-osztagnál című novellájában:

„… a györkönyi fehér elfeledett világmárka, a kevesek közé tartozik, melyek a legviharosabb tengeri szállítást is bírják, nem törik meg a fényük, az első pásztát Forster Benő ügyvéd telepítette ezernyolcszázhetvenkettőben, és a millennium idején verekedtek érte a New York-i éttermek.”

Györkönyben a présházakat és pincéket a szőlőktől távolabb, a falu egy meghatározott pontján, csoportosan építették meg. Ez lett a falu délkeleti végében a Pincehegy.

Az itteni domb löszös talaja kiválóan alkalmas volt a pincék fúrásához, a felszínre került anyagot pedig a présházak falának döngöléséhez használták fel. Ma is még 300 fölött van a számuk. A II. világháborúig a lakosság egyik fő jövedelemforrása volt a szőlő és a bor, ennek megfelelően nagy gonddal ápolták az emberek a pincéket és azok környékét. A présházak nagyon közel épültek egymáshoz, ezért igen szoros emberi kapcsolatok és élénk társasági élet alakult itt ki, melynek ma is szép hagyományai vannak.

A világháború, majd azt követően a németek kitelepítése mély nyomokat hagyott a Pincehegyen is. Sok pince gazdátlanná vált.

Az 1980-as években elkezdődött egy folyamat a községben a Pincehegy romlásának megállítására. Az 1990-es években sem lankadt a megújulás lendülete. Az Európai Vidékfejlesztési és Falufelújítási Munkaközösség 1990-ben indította útjára az Európai Falufelújítási Díj pályázatát. Magyarországról először Györköny kapott nevezési lehetőséget. A nemzetközi zsűri külön elismerésben részesítette a települést. 2003-ban elkészült a település rendezési terve, melynek része a helyi védelem alá vont pincefalu is. 2006-ban megalakult a Györkönyi Pincehegyért Egyesület, amelynek tagjai a Pincehegy építészeti és kulturális örökségének ápolását, továbbvitelét, a Pincehegyhez kapcsolódó turizmus fejlesztését, a Pincehegy környezete, közterületei tisztaságának megőrzését, úthálózatának fejlesztését tűzték ki célul. Ma már évente több közkedvelt programot valósítanak meg, amelyek közelről-távolról vonzzák a Csodálatos Borok és a helyi ételspecialitások kedvelőit. Ilyen a ZEGABO (ZEnés GAsztro BOrtúra) – júniusban, a Nemzetiségi Napi nagy bortúra – augusztusban, a Szüreti mulatság – szeptemberben és a Gácsérok és Újborok – novemberben.