Drégely vára, a történelmi és nemzeti emlékhely

Itthon

2021. március 24. Halász Gabi Toader Victor

Megosztás:

Az andezitkúpra emelet középkori vár romjai hazánk történelmének egyik legdrámaibb küzdelméről mesélnek.

Drégely vára ma közigazgatásilag Drégelypalánk községhez tartozik, amely egykor két település volt: Drégely és Palánk. Drégely, a régebbi község, már az Árpád-korban létezett, egy 1274-ben keltezett oklevél is említi Dragul néven.

Az erődítményt valószínűsíthetően a 13–14. század fordulóján emelhették, és a középkor során többször cserélt gazdát.

fotó © Toader Victor | Csodálatos Magyarország

Az 1540-es években Várday Pál érsek Szondi Györgyöt tette meg a drégelyi uradalom intézőjévé és a vár parancsnokává. Amikor 1544-ben Visegrád, Vác és Esztergom mellett már Nógrád vára is török kézre került, Drégely fokozatosan a bányavárosokat védő végvárak előőrse lett. A vár vékony falaival, magas tornyaival alkalmatlan volt e szerepre, s hiába védte azt a legbátrabb magyar végvári hősök egyike, rövid időn belül elveszítette stratégiai jelentőségét.

1552. július 6-án Ali budai pasa több mint tízezer főnyi haddal indult Drégely felé. Körülzáratta a várat, s felszólította Szondit, hogy adja fel a harcot.

Miután a kapitány a basa ajánlatát visszautasította, megindult a támadás. A törökök rövid időn belül elpusztították a külső várat. Július 9-én a magas kaputornyot is rommá lőtték. Ali Mártont, a nagyoroszi papot küldte Szondihoz, s kérte, beszélje rá a kapitányt a vár feladására. Szondi az ajánlatot ismét visszautasította, s a törökök szinte teljesen elpusztították Drégely várát, csak a kapitány két apródja, Libárdy és Sebestyén maradt életben, akiket Szondi már korábban Ali basához küldött, kérve, hogy életükről gondoskodjék.

Drégely vára a nemzeti örökség része, 2012-től történelmi és nemzeti emlékhelyként tartják nyilván.

fotó © Toader Victor | Csodálatos Magyarország

A romhalmazzá lőtt Drégely várát 1593-ban a tizenöt éves háború alatt felgyújtották, majd 1605-ben Bocskai foglalta el, 1644-ben Rákóczi Györgyé lett, 1649-ben pedig rövid időre ismét török kézre került, végül 1663-ban az oszmán had végleg elhagyta. Innentől Drégely várának még álló falait a múló idő rombolta tovább.

Szondi György a legbátrabb magyar hősök egyike volt, aki példát mutatott az egész országnak, életét áldozva hazájáért.

Embersége, bátor magatartása még az ellenséget is meghatotta, ezért temettette őt el díszes pompával Ali pasa.

Így nem csoda, hogy tettét sokan megörökítették: Tinodi Lantos Sebestyén nem sokkal az ütközet után írta meg siralmas énekét, a Budai Ali pasa históriáját. Kölcsey Ferenc 1830-ban vetette papírra a Szondi című költeményét, Czuczor Gergely 1832-ben énekelte meg balladájában Szondiék „nemzeti öntudatot és büszkeséget erősítő” nemes példáját. Arany János Szondi két apródja című balladája 1856-ban született.

A várromoktól lenyűgöző panoráma tárul elénk, tiszta időben ellátni egészen a Magas-Tátráig.