Nógrád középkori vára, melyet egy villámcsapás robbantott fel
Attól kezdve Nógrád vára pusztulásra ítéltetett: romos falai nehezen álltak ellen az időjárás viszontagságainak, és a helyi lakosok is sok követ hordtak el a területről.
Arról, hogy pontosan mikor emelték a 286 méter magas andezitkúpra az erődítményt, nem szól a fáma, de a 10-11. század környékén már biztosan létezett, első írásos említését 1108-ból ismerjük, és még 1274-ben is, mint castrum regium, azaz királyi erősség olvashatunk róla.
A Nógrádi vár története összekapcsolódik a magyar történelem nagy alakjaival, mint IV. (Kun) László, Báthori Miklós, Bocskai István vagy éppen Bethlen Gábor. A felsoroltak közül talán a váci püspök, Báthori Miklós tett a legtöbbet az erődítményért, aki korának nagy műveltségű humanistája volt. Itáliában végezte tanulmányait, így ottani élményei is hatással lehettek építészeti ízlésére.
A nógrádi várat nagyvonalú, korának kiemelkedő építészeti alkotásaival gazdagította az olasz származású Traguinus Jakab tervei alapján, ami ma látható a várból, az mind ebben az időben épült, például a messziről is jól látható, három emelet magas torony vagy a reneszánsz palotaszárny.
A mohácsi vész idején Szapolyai Jánosé, majd Ferdinánd királyé volt a vár, 1544-től pedig 50 évre török kézre került, majd 1663-ban a törökök ismét elfoglalták, majd 1685-ben egy nyári vihar villáma felrobbantotta a vár öregtornyában tárolt lőport, és a belsővár megsemmisült.
A vár leglátványosabb részei közé tartozik védőtetővel fedett rondella és az egykor három szintes öregtorony tűként meredező csonkja.
Hazánk legrégebbi szabálytalan alaprajzú, belső tornyos kővára a nógrádi erődítmény.
Az egész évben szabadon, ingyenesen látogatható várat az Országos Kéktúráról kiágazó kék rom jelzésen is elérhetjük. Autóval a vár alatt lévő parkolóig lehet felmenni, ahonnan néhány perc alatt felsétálhatunk a szerpentinúton a romokhoz.