Itthon
A Pap, a Barát és az Apáca néven ismert kőtornyok 5–6 méterrel magasodnak a nyereg szintje fölé. Formájuk szinte kínálta magát arra, hogy a helyiek nevet adjanak nekik, és történeteket szőjenek köréjük.
Történetük mintegy 17 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a térségben vulkáni működés zajlott. Ekkor keletkezett a hegyet felépítő horzsaköves dácittufa is.
Az évmilliók alatt a csapadék, a szél és a hőmérséklet-ingadozás folyamatosan formálta a felszínt. A különböző mértékben összesült vulkáni tufák nem egyformán álltak ellen a mállásnak: az ellenállóbb kőzetrészek megmaradtak, miközben környezetük fokozatosan lepusztult.
Ennek a rendkívül hosszú folyamatnak köszönhetjük a ma látható, szeszélyes formájú tufatornyokat.
A képződményeket nemcsak Bálványköveknek, Papnak, Barátnak és Apácának nevezték. A néphagyományban a „Török ember, törökasszony és szolgáló” elnevezés is ismert, és kőemberekként is emlegették őket.
A hozzájuk kapcsolódó legismertebb népmonda Darnó király, lánya, Tarna és Bodony vitéz tragikus történetét meséli el. A történetet Kandra Kabos 1901-ben dolgozta fel.
A mondában Tarna beleszeret a halandó Bodony vitézbe, Darnó király pedig haragjában nyilával keresztüllövi a szerelmeseket. A történet Sirok nevének népi eredetmagyarázatához is kapcsolódik.
A településen egy újabb, közösségi mese is született Tarna és Árnyas történetéből. Ebben Tarna egy Árnyas nevű lidércbe szeret bele. Amikor Darnó király értesül lánya szerelméről, haragjában akkorát csap a Törökasztalra, hogy a hegytetőn imádkozó barát és apáca kővé dermed.
A régi népmonda és az újabb történet egyaránt jól mutatja, milyen erősen összefonódott a különös sziklaalakzatok látványa Sirok helyi mondavilágával.
Az 1980-as évekig a nyugati sziklatömb tetején egy különálló, fejre emlékeztető kődarab is ült. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakmai leírása szerint valószínűleg az 1986–1987-ben zajló földrengéssorozat döntötte le.
A Bálványkövek közelében egy másik különös sziklaalakzat is látható. A Törökasztal erősen összesült tufából álló képződmény, amelynek felső részét vízszintesre faragták. Felületébe tál alakú mélyedéseket, csatornákat és lyukakat véstek. Hogy pontosan mire szolgáltak, arra nincs biztos válasz.
Feltételezhető, hogy a mélyedések és csatornák egykor pogány áldozati szertartásokhoz kapcsolódhattak. Hasonló, vélhetően kultikus célokat szolgáló bemélyedések más bükkaljai tufaképződményeken és kaptárköveken is előfordulnak.
A Barát- és Apáca-sziklák az Országos Kéktúra útvonala mellett találhatók. A Siroki vár alatti parkolóból aszfaltozott út vezet a nyeregbe, innen pedig jobbra, egy kényelmes, bár kissé emelkedő sétaúton érhetők el a sziklák. A közelükben található a Törökasztal is.
A Bálványkövek szabadon látogathatók.
A hely különlegessége nemcsak abban rejlik, hogy látványos sziklatornyokat találunk itt. Több millió éves vulkáni múlt, különös földtani formák, ember által megmunkált sziklafelületek és régi történetek találkoznak ezen a hegygerincen.
A Barát- és Apáca-sziklák ezért nem egyszerűen furcsa alakú kövek a hegytetőn. Olyan természeti emlékek, amelyekben egyszerre őrződött meg a táj földtörténeti múltja és az a képzeletvilág, amelyet az emberek hosszú idő alatt köréjük szőttek.