Itthon
A néhány száz méteres völgy meredek falaival, rétegzett kőzeteivel és fatörzslenyomataival vált ismert kirándulóhellyé. A meder az év nagy részében száraz, de tartós esőzés vagy hóolvadás után víz is megjelenhet benne.
A Páris-patak szurdokvölgye Nógrád megyében, Nógrádszakál határában található, közel a magyar–szlovák határhoz. A völgy az Ipoly felé nyílik, Rárósmúlyaddal szemben.
A szurdok Nógrádszakál felől, Ráróspuszta irányába haladva közelíthető meg. Az út mellett tábla jelzi a letérést, majd a vasúti síneken áthaladva lehet eljutni a völgy bejárata felé.
A terület védett természeti érték. Bejárás közben érdemes a kijelölt útvonalon maradni, mert a kőzetfalak és a bennük látható képződmények sérülékenyek.
A Páris-patak völgyében a falakon jól látható, milyen rétegekből épül fel a környék kőzetanyaga. Kavicsos és homokos rétegek, konglomerátumok, homokkövek, agyagos-kőzetlisztes sávok, tufás márga, riolittufa és tufit is előfordul a szurdokban.
A terület a Litke és Nógrádszakál között húzódó andezites vonulathoz kapcsolódik. A kőzetanyag jelentős része vulkáni eredetű, később vízfolyások szállították tovább és rakták le.
A kavicsos részek durvább hordalékra, a finomabb homokos és agyagos sávok nyugodtabb vízi környezetre utalnak. Ezért a szurdok falai nem egységesek: a különböző rétegek váltakozása tagolt, változatos felszínt hozott létre.
A szurdok földtani története a miocén időszak vulkáni és üledékképződési folyamataihoz kapcsolódik. A térségben zajló vulkáni működés sok törmelékes anyagot adott a környező felszínnek, amelyet később vízfolyások mozgattak és halmoztak át.
A mai völgy falait alkotó üledék feltehetően egykori folyóvízi környezetben rakódott le, valószínűleg egy torkolati deltavidékhez kapcsolódva. A kavics, a homok, a finomabb üledék és a vulkáni törmelék idővel megszilárdult.
Később a Páris-patak ebbe a rétegsorba mélyítette a medrét. A lazább részek gyorsabban pusztultak, a keményebb rétegek jobban ellenálltak a víz munkájának. Így alakultak ki a szűkületek, a kisebb lépcsők és a meredekebb falszakaszok.
A Páris-patak völgyének egyik legérdekesebb részlete a fatörzslenyomatok jelenléte. A vulkáni eredetű üledékbe egykor növényi maradványok és fatörzsek kerültek. A faanyag később eltűnt, a helyén hosszúkás üregek maradtak a kőzetben.
Ezeket a képződményeket lenyomatbarlangoknak is nevezik. A Páris-patak völgyében talált fatörzsbarlangok különleges földtani értéket képviselnek, mert a régi növényzet nyomait őrzik.
A lenyomatok sérülékenyek, ezért csak megfigyelni szabad őket. A kőzetfalak bontása, kapargatása vagy vésése könnyen kárt tehet bennük.
A szurdok mélysége helyenként eléri a 15–20 métert, ezért a falak között járva jól érzékelhető, mennyire bevágódott a Páris-patak völgye. A bejárás során a tágasabb részek után szűkebb szakaszok következnek, a mederben pedig kisebb kőzetlépcsők és hordalékos részek tagolják az utat.
A terep nem igényel hosszú túrát, de természetes mederben vezet, ezért eső után csúszóssá válhat. Száraz időben könnyebb haladni, ilyenkor a gyerekekkel érkezőknek is jobban tervezhető program.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!