Itthon
A templom története szorosan összefonódik a település múltjával, hiszen építése az Árpád-kor idejére tehető, valószínűleg a 12-13. századra. A templom nem csak vallási szerepet töltött be, hanem a közösség kulturális életének is középpontjában állt.
Mánfa Baranya vármegyében, Pécs és Komló között, egy festői völgyben fekszik. Már az Árpád-korban is önálló település volt, első írásos említése 1333-ra tehető. A település birtokosai a Bátmonostori, majd a Kisvárdai családok voltak, később a pécsi püspökséghez került. A múlt viharait átélve, a török hódoltság alatt is megmaradt lakott helyként, és a 18. század elején is megtalálható volt a kicsiny, de elszánt közösség. 1949-ben Mánfa egyesült Budafa (Pécsbudafa) településsel, 1958-ban Komlóhoz csatolták, ám 1991-ben népszavazás eredményeként elszakadt a várostól és ismét önálló lett.
A középkorban Mánfa fontos szerepet töltött be a környékbeli falvak életében, a templom is ennek a virágzó időszaknak a tanúja.
Az egyhajós, torony nélküli kisméretű templom a 12. században épült. Szentélye félköríves volt, keletre nézett, a hajót három apró ablak világította meg dél felől. Onnan nyílt a bejárata is, a lépcsős bélletű kapun keresztül.
Első átépítése a 13. század második felére esik, amikor a templomot keleti irányba bővítették. A régi szentélyt elbontották, új, négyzetes alaprajzú, dongaboltozattal fedett szentély épült helyette, melyet egy apró ablak világított meg. A hajó alapterületét is meghosszabbították két ablaknyi résszel. A nyugati homlokzat elé az ikerablakos torony épült, déli irányba nyitott toronyaljjal. Érdekesség, hogy a toronynak nem volt közvetlen kapcsolata a templommal. Akkor készült a déli homlokzat előtt végigfutó támfal és terméskő-kerítésfal.
A templom átépítésének harmadik periódusa a 14. századra tehető. Lebontották a román kori északi hajófalat, helyére támpillérekkel ellátott gótikus bővítményt építettek, mely kétszeresére növelte a hajó alapterületét. Akkor készült az új, kőkeretes, csúcsíves kapu a nyugati homlokzaton és a szentély mögötti, ma már csak alapfalaiban látható csontház. A déli kaput is átalakították, bélletébe mindkét oldalon egy-egy oszloppár került.
A török uralom után Mánfa település eredeti területétől két kilométerrel keletebbre épült újjá. Egy 1724-es egyházmegyei látogatás szerint Mánfa lakossága továbbra is a régi templomot használta.
A leírás szerint abban az időben említésre méltó padlózata nem volt az épületnek, és az oltárai is hiányoztak. 1742-ben Varsányi István remete nevéhez fűződik a templom megújításának néhány fontos eleme, mint a fedélszék újjáépítése, valamint a torony magasítása. A 19. század elején készült a fából emelt karzat a templom nyugati végében, és mostani helyére került a középkori templom keresztelőmedencéje, továbbá a szenteltvíztartó. A mánfai templom mai képe a régészeti kutatást követő, 1975-ben befejeződött műemléki helyreállításnak köszönhető.
A templom belső falai fehérek, padlózata piros téglákból áll. Akusztikája kiváló, számos hangversenyt tartottak már itt az elmúlt évtizedekben.
A templom a mecseki legendákban is feltűnik. Az egyik rege arról szól, hogy amikor Szent István megverte seregeit, Koppány a fekete lován menekült, a király pedig fehér táltos hátasán vette üldözőbe. A ló Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dobbantva szökkent, így érte utol az árulót. A sorsdöntő küzdelem emlékére ezen a három helyen egy-egy templomot emeltetett a király.
Egy másik monda szerint, amikor egyszer a pásztor felébredt ebéd utáni szunyókálásából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, és ő elindult a hang irányába. A sűrű bozótban megtalálta az állatot, a szarva beakadt a folyondárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy az állat rázta a fejét, hogy szabaduljon, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy megtalálta a régi templomot. Aki csak tehette, másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét.
A templom látogatása egyedülálló élményt nyújt mindazok számára, akik érdeklődnek a középkori építészet iránt. Miközben megismerjük a román kori építészet jellegzetességeit, bepillantást nyerünk a középkori Magyarország vallási és kulturális életébe is.
A templom környezete is hozzájárul az élmény teljességéhez. Mánfa festői környezete, a dombok és erdők ölelésében fekvő település nyugodt és békés hangulatot áraszt, amely ideális helyszín a kikapcsolódásra és a történelem felfedezésére.
A templom „kulcsos templomként” működik, így, bár nincs állandó nyitva tartása, a kulcsok átvehetők a megjelölt helyeken, előre egyeztetett időpontokban pedig a templom csodáit is felfedezhetjük.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!