Itthon
Az Árpád-kor az államalapítástól az Árpád-ház kihalásáig tartó időszak (1000–1301). A kereszténység felvétele nagyszámú templomépület emelését és felszerelését tette szükségessé. I. István király rendeletet hozott a vallás tiszteletéről és a templomépítésről, s törvényeiben tíz-tíz falu számára egy-egy templom építését rendelte el. Felszerelésükről a király képviseletében a várispán, könyveikről a püspök volt köteles gondoskodni.
A több száz, akár ezer éves történelmet megélt szakrális helyek építése a korszak jelentős uralkodóihoz, államalapító Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz, vagy akár III. és IV. Bélához köthetőek.
Listánk jól, és kevésbé ismert templomokat tartalmaz, melyeket érdemes felkeresni, hiszen megérnek egy misét.

fotó: Koppány Enikő | Csodálatos Magyarország
1248-ban említi Bogácsot elsőként írásos dokumentum, ekkor már állt temploma, ám azt még Szent György tiszteletére szentelték. Egy leltár szerint még 1568-ban is így volt, 1724-ből származó, tehát a török hódoltság utáni adatok viszont már Szent Mártont említik a templom védőszentjeként. A 13. századi templom mellett temető is volt, és azt az épülettel együtt fal vette körül. 2005-ben került ide a Bogácsi Madonnaként ismert, 5 évszázados múltra visszatekintő kegyeleti szobor, amelynek származási helye feltehetőleg Anglia vagy Írország.

fotó: Tarhos Ferenc | Csodálatos Magyarország
A Bódva folyó partján Keresztelő Szent János tiszteletére emelt bencés monostorról az első tudósítás 1203-ra datálódik, amikor az épületet tűzvész rongálta meg. A kutatások szerint a templom mellett álló kolostorban készült a Halotti beszéd és könyörgés, az első, ránk maradt latin betűs magyar nyelvű szöveg. A szakrális épület kívül téglafalú, háromhajós bazilikás templom, félkörös záródású szentéllyel. A templom északi és nyugati fala 1285 után, az eredeti állapottól eltérően épült. A Szent János-egyház 1332-ben már a falu plébániájaként szerepel, a 16. században a reformátusoké lett. A 18. században ismét leégett.

fotó: Csarodai református templom
A beregi Tiszahát egy ki szigetén áll a 13. század végén épült csarodai református templom. A vidék azon kevés egyházi épülete közé tartozik, amelyik nem ment át gyökeres átépítésen, és így a református mellett mind a mai napig őrzi eredeti 13. századi katolikus jegyeit is. A templomot az 1200-as évek második felében építették. Ekkor születtek a különleges falfestések is, amelyeket két évszázaddal később a reformáció hívei oda nem illőnek ítéltek és eltüntettek, rávakoltak. Erre a rétegre 1642-ben életfás, növényindás falikép került. Ez is értékes lenne, ha nem kerültek volna elő alóla a még izgalmasabb, páratlanul szép freskók. A templom beltere a középkori és reneszánsz falfestészet, a népi, valamint a protestáns díszítőművészet hihetetlenül csodálatos együttese.

fotó: Csempeszkopács
Hazánk egyik legjelentősebb román kori műemléke a csempeszkopácsi Szent Mihály-templom, melyet egy mesterséges dombra emeltek. Építésének pontos idejéről nem szól írásos emlék, az első építési periódus során, 1250 körül készült el a templomhajó és a szentély, a torony pár évvel később. Az itt zajló kutatások során falaiból római kori téglákat és sírkőtöredékeket tártak fel, ezzel bebizonyítva azt, hogy már egészen régen is állt itt valamilyen építmény. A 16. században rövid időre evangélikus, majd ismét a katolikus egyház fennhatósága alá került. Egészen a 19. századig egy elpocsolyásodott tó vette körül. Az 1960-as években átfogó restaurálás keretében állították helyre az épületet. A templom Magyarország egyik legkisebb, működő temploma.

fotó: Csengersima
A csengersimai Árpád-kori templom a legrégibb templom a Szamos-partiak között. Valamikor az 1200-as évek elején épült II. András uralkodása alatt. Falai téglából készültek, teteje kontytetős, a tetőgerincen gúlasisakos tornyocska ékeskedik, famennyezete festett. A 16. század óta van református kézben. 1729-ben átépítettek, a 19. században életveszélyes állapota miatt bezárták, felújítása 2000-re fejeződött be. Famennyezeten lévő 56 darabból álló figurás kazettáin a mennyei világ elemi jelennek meg. Szamos közelsége veszélyeztette a templomot, ezért 1960-ban biztosították a partját, hogy a víz ne károsíthassa, így egy hídon át lehet megközelíteni.

fotó: Lébény
Lébény főterén áll hazánk egyik legjelentősebb műemléke, a 13. század elején épült Szent Jakab-templom, egykori bencés apátsági templom és középkori monostor. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor emelték, a külső falon azonban egy 1206-os évszámot találtak, illetve egy 1208-as oklevélben II. András jóváhagyta, hogy Győr lovag monostort alapítson és azt a bencéseknek ajándékozza. A történelem viharos szelei ellenére ma is épségben, méltóságteljesen emelkedik ki környezetéből. A törökök többször is végigdúlták a környéket, a 16. század közepén a bencések elmenekültek a monostorból. Az épület a 17. század harmincas éveire meglehetősen elhanyagolt állapotba került, a jezsuiták újíttatták fel. Pár évtizeddel később a törökök felgyújtották. Ismét helyreállították, aztán az 1700-as évek végén a jezsuita rend feloszlatása és a szerzetesek távozása után újra szellemépület lett, a 19 században felújították, de 1841-ben megint leéget A 19. század végén folyt több szakaszban egy nagyobb helyreállítás.

fotó: Örökségtúra
A monda szerint egy éjszaka alatt a helyi boszorkányok elől menekülő, a Karcsa-tóban élő tündérek építették a karcsai templomot. A történelmi források viszont úgy tarják, hogy a két részből álló téglatemplom szentélyrészét egy körtemplomból alakították ki a 12. században, míg hosszanti hajóját a 13. században toldották hozzá. A templom a 16. század közepe óta református. 1873-ban leégett, 1896-ban Schulek Frigyes restaurálta. Jelenlegi formáját, a középkori alakját idéző, magas zsindelyes tetejét és az új haranglábat az 1967 és 1970 közötti felújítás során kapta.

fotó: Györkő Zsombor | Csodálatos Magyarország
Az eddigi kutatások szerint a mánfai templom építése három fontos periódusból áll: az első, legkorábbi szakasz a 12. századra tehető. Ez egy egyhajós, félköríves szentélyű, torony nélküli kis templom volt, déli oldalán három ablakkal és lépcsős bélleletű kapuval. A 13. századra tehető jelentős késő román átépítés eredménye, hogy a hajót keleti irányba bővítették, új, egyenes záródású szentélyt építettek, s mellé sekrestyét. Ekkor került a templom elé az akkor még csak 4 emeletes torony, a templomtól külön megépítve. A templomot kerítőfallal vették körül. A 14-15. századi bővítés már gótikus stílusban készült: a templomot észak felé bővítették, így 7,5 méter széles lett. Az új falat támpillérekkel erősítették meg. A hajót összeépítették a toronnyal, amely egy új emeletet kapott. Új, gótikus bejáratot létesítettek a nyugati falon. A török hódoltságot a templom viszonylag szerencsésen vészelte át. Az épület a mai helyreállított küllemét 1742-ben kapta, 1927-ben pedig újra restaurálták.

fotó: Szőke Richard | Csodálatos Magyarország
Hazánk egyik legépebben megmaradt Árpád-kori temploma, a nagybörzsönyi Szent István-templom. A román műemlék templomot valamikor a 13. század elején emelték, 1632-ben kőkerítéssel vették körül. A kőkerítésen belül egykor temető volt, ahol a halottakat a keresztény előírások szerint kelet-nyugati irányban temették el. A hajdanán plébániatemplom 17. századtól kápolnaként szolgálta a temetőt. A századok során a templom többször cserélt gazdát a protestáns és a katolikus egyház között, ma római katolikus. Rendszeres istentiszteletet már nem tartanak a falai között.

Fotó: Sóly
A kutatók szerint a sólyi református templom hazánk legrégebbi falusi temploma, melyet István vértanú tiszteletére szenteltek fel. Az 1009-ből származó királyi okirat a fogadalmi kápolnát az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik. A szentély és a hajó között az északi oldalon áll a kis szószék, felette az 1775-ös évszámmal. Korábban a templom festett famennyezetű volt, de az 1724-ből való eredeti mennyezetet és a karzatot 1894-ben elvitték az Iparművészeti Múzeumba. Az 1997-ben megkezdődött falfeltárási kutatások közben a templom legrégebbi falain festmények nyomaira bukkantak. A templomban folytatott ásatás során a padozat alatt középkori csontvázakat találtak 2009-ben. Az eddigi izgalmas leletek után most egy páratlan temetkezésre bukkantak: két holttestet úgy temettek közös sírba, hogy az egyik átkarolja a másikat. Ezt a sólyi Rómeó és Júlia-nak nevezik.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!