Storno-ház Sopron
Sopron, Fő tér 8, Magyarország
Sopron egyik legszebb épülete a zárt sorú, kétemeletes palotaszerű barokk lakóház a Fő tér meghatározó része, a Storno-ház.
A kétemeletes palotaszerű barokk lakóház a 15. században Haberleiter Miklós és családja tulajdona, az ő vendégük volt Mátyás király 1482-83 telén, midőn Bécset ostromolta. A 17. században már a Sárkány család tulajdonában volt az épület, majd a Festetichékhez került, mivel Sárkány István özvegyét Festetich Pál vette nőül. A Festetich családtól vásárolta meg a házat 1872-ben Storno Ferenc.
Magának az épületnek a kétemeletes, háromtengelyes főhomlokzatát háromrészes főpárkány zárja le, a két emeletet fonáldíszes félpillérek fogják össze. A két homlokzat találkozásánál az emeletek magasságában gazdag díszítésű, kerek, zárt erkély található. A toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetich címert. A nagy, fából készült kapun az egyik legszebb kopogtatót, a pelikánt ábrázoló barokk kopogtatót láthatják, kovácsoltvasból, barokk veretekkel díszítve, amely Ignatius Pelikan, a 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett eredetileg.
Az épület második emeletén tekinthető meg a Storno gyűjtemény. A család Svájc Tessin tartományából származik. Id. Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben, majd visszaköltöztek a bajorországi Landshutba. Korán kitűnt rajztehetsége, de a család anyagi helyzete miatt nem tudta taníttatni, így ő is folytatta apja kéményseprő mesterségét. Legényvándorlása során jutott el a városba 1845-ben. Azonnal munkát talált egy kéményseprő mesternél, és annak halála után feleségül vette az özvegyét, így övé lett a kéményseprő vállalkozás. Művészi érdeklődése és pártfogói révén, akik felismerték és méltányolták tehetségét, megismerkedett bécsi művészekkel és az 1850-es években hónapokat dolgozhatott Bécsben. Műemlékek felmérésével, lerajzolásával foglalkozott, és tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főherceg számára is. Az 1860-as évektől már itthon dolgozott, bekapcsolódott a műemlékeket feltáró munkába és restaurálásokba. Dolgozott a Felvidéken, Erdélyben, a Muraközben. Első igazi restaurátormunkája a soproni Szt. Mihály templom volt, de ő restaurálta a pannonhalmi bencés apátság kriptáját (1868), majd a templomot (1880-75) is. Az 1870-es évektől már fiaival, a festő Ferenccel és az építész Kálmánnal dolgozott, akik családi hagyomány szerint kitanulták a kéményseprést, de ezután külföldi akadémiákon tanulták a művészi mesterséget.
Storno Ferenc Sopronba érkezése óta gyűjtött műtárgyakat, később fiai is folytatták a régiségek gyűjtését.
A múzeum kiállítása a művészcsalád gyűjteményét mutatja be a szobákban, amelyet a család 1875-1984-ig lakásként használt. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. A terek kifestésében és kialakításában követték az akkori divatot, a német reneszánsz ízlésvilágát kívánták a modern igényekhez alakítani. A hangulati elemek mellett a tárgyak elrendezésében, a lakóterek zsúfoltságában is a korszak berendezési szokásaihoz igazodtak.
