Benevár
Gyöngyös, Parádi út, 3200 Magyarország
Benevár romjai a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár-bérc déli végén, mintegy 470 méter magasságban találhatók.
A Kalló- és a Csatorna-patak közt lefutó bércre felépült vár történetéről nem sokat tudunk. Feltehetően a környező vidéket uraló Aba-nemzetséghez tartozó Csobánka ág vagy család építette a tatárjárás után, a XIII. század második felében.
A feltételezések szerint korábban egy pogányvár állt a helyén, melynek első birtokosa Árpád fejedelem egyik vezérének, Edömérnek az unokája, Bene vitéz volt. Róla nevezték el aztán a várat Benevárnak, mely a tatárjárás során elpusztult. A Csobánka család által épített vár első okleveles említése („castrum Bene”) 1301-ből való, mikor is Csobánka fia János három fia felosztotta egymás között a várat.
Ebből az okiratból ismerhetjük meg Benevár felosztását: a hosszúkás szabálytalan ötszög alaprajzú, 40×45 méteres kiterjedésű, kőből épült várat kettős száraz árok vette körül, amelynek nyomai napjainkban is kivehetőek. Az oklevélben említésre kerül az Öregtorony, egy palotaszárny, kisebb gazdasági helyiségek, valamint a bejáratot védelmező torony.
Ám az erősség nem szolgálta sokáig a Csobánka család hatalmát. Az Árpád-ház 1301-ben bekövetkezett kihalását követően kitört belső háború során a vár urai behódoltak a környék nagy hatalmú tartományurának, Csák Máténak, akit fegyveresen támogattak az Anjou Károly elleni harcokban is.
A kiskirály 1321-ben bekövetkezett halálát követően I. Károly király (1308-1342) 1327-ben a Csobánkákat minden vagyonuktól megfosztotta, akik kénytelenek voltak elmenekülni ősi fészkükből, Benevárat az uralkodó a bizalmas udvari köréhez tartozó, az ország vezetésében is fontos szerepet játszó Szécsényi Tamás főnemesnek adományozta. A vár pusztulásáról sem maradtak fenn írott források, vélhetően a XV. században néptelenedett el.
Az 1982 és 1992 között Szabó J. János régész vezetésével elvégzett régészeti feltárások és ásatások nyomán előkerültek a vár falmaradványai, valamint a vár feltételezett ciszternája helyén egy fából készített kútházat állítottak fel.
A várfalakat kiegészítették, rekonstruálták, míg a feltárás során napvilágra került tárgyi emlékeket – cserép- és üvegedény-töredékeket, fémtárgyakat – a gyöngyösi Mátra Múzeumban lehet megtekinteni.
