Zagyvaróna fekete hegyei, a salakkúpok
Bár vulkáni csúcsoknak tűnnek, ám mégsem a természet alkotta magasságok a Zagyvaróna határában álló hegyek.
A kúpok a környék bányász múltjának hagyatékai.
Zagyvaróna Salgótarján településrésze. A falut már középkori oklevelek is említik, önállósága 1973-ban szűnt meg, ekkor csatolták Nógrád vármegye székhelyéhez.
A város központjától 5 kilométerre, Salgó várától félórányi sétára emelkednek a különleges formájú Zagyvarónai salakkúpok, melyek története nem évmilliókkal ezelőtt kezdődött.
Salgótarján szénben gazdag vidéke több mint száz éve ideális helyszín volt a nehézipar számára: a város keleti és nyugati oldalain összpontosuló szénbányák az itteni központi területen, Zagyvaróna határában láthatták el legegyszerűbben a gyárak számára nélkülözhetetlen szénerőművet. Ehhez pedig célszerű közelségben álltak a gyárak, köztük az ötvözőanyagokat előállító óriási üzem.
A Mátrában bányászott ólom- és cinkércekkel teli kohók lecsapolásából származó, felesleges salak hatalmas futószalagokon érkezett a terület szélén álló meddőhányókhoz, ahonnan a mélybe hullva egyre nagyobb kúpokat formázott.
Az egyik salakkúpot mára szinte teljesen visszafoglalta a természet, a másikat pedig az idő vasfoga harapdálja megállás nélkül.
Bár látványában csodálatosnak tűnik a fekete hegy, de azt ne felejtsük, hogy ez nem más, mint ipari hulladék. Éppen ezért gyerekekkel érkezőknek nem feltétlenül ajánlott program, s érdemes a látogatás után minél hamarabb kezet mosni, sőt a ruháinkat is kitisztítani. Sajnos a salakkúpok környéke meglehetősen szemetes és tájékoztató táblákat se fogtok találni – ha azonban erre jártok, érdemes megnézni, nagyon különleges élmény.
Megközelítése:
Legegyszerűbben autóval közelíthető meg: a salgótarjáni Pintértelep Salakhegyi útjának végén van egy parkolóhely, innen rövid, 3 perces sétával elérhető a salakkúp.