A Salgótarjánhoz tartozó településrész érdekessége, hogy kettészeli a magyar-szlovák határ: Somoskő még Magyarországon, ám vára már Szlovákiában van.

Szerencsére a schengeni egyezmény életbe lépése óta a vár magyar oldalról is látogatható.

HIRDETÉS

Somoskő vára a 13. század második felében épült. A vár legkorábbi részét a 13. század második felében – a tatárjárást követően – építtette a környéken birtokos Kacsics nemzetség Illés ágából származó Illés fia I. Péter, vagy az ő fiai közül Leusták és Ják. Régészeti adatok hiányában csak feltételezhető, hogy a sokszöges bazaltoszlopok – mint a környék jellegzetes anyagának – felhasználásával épült erősség körülbelül 25 x 25 méteres kiterjedésű, szabálytalan négyszög alaprajzú lehetett, az északi oldalán egy lakóépülettel, míg a bejárata északkelet volt. Az egykor három körbástyával és barbakánnal ellátott belsőtornyos vár különlegességét nem csupán fekvése, de kalandos története is adja.

Ma az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható.

Első írásos említésekor (1323, Sumusu) Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. század közepétől az Országh, majd a Losonczy család birtokában volt a vár. 1576-ban Ali bég vezetésével a törökök elfoglalták, de Somoskő nem sokáig maradt török kézen. 1593-ban a királyi csapatok visszafoglalták azt. Balassi Bálint is ott volt a vár felmentésére induló seregben, akit nem véletlenül húzott szíve vissza Somoskőre. 1578-ban itt ismerte meg Losonczy Annát a „halhatatlan kedvest”.

A 16. század első felében megerősítették a várat, ekkor épültek a hatalmas ágyútornyok is.

A 17. század elején Forgách Zsigmond lett Somoskő ura. 1703-ban a kurucok elfoglalták a várat, majd 1711-ben a császári csapatok felgyújtották. Ettől kezdve romként tartották számon, katonai szerepe már nem volt.

1920-ban a trianoni békeszerződés a nógrádi települést és várromját a zömében magyar lakta Somoskőt és Somoskőújfalut Csehszlovákiának ítélte.

Két évig tartó, hosszas diplomáciai tárgyalások után, a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság 1922. június 22-én hozott döntése alapján 1923. április 23-án Genfben a Népszövetség Tanácsa visszacsatolta Magyarországhoz az érintett két települést és a környékbeli bányákat. Hivatalosan 1924. február 15-én történt meg a birtokbavétel, ezért ezt a napot a helyiek minden évben a Hazatérés Napjaként ünneplik meg.

A vár azonban maradt a határ túloldalán. Így történt az a faramuci helyzet, hogy egy magyar falunak (cseh)szlovák vára lett.

Az első bécsi döntés után rövid időre a várrom ismét Somoskőhöz tartozott, de a II. világháborút követően 1947-ben megint a Csehszlovák oldalra került.

1999-ig ha valaki Somoskő felől meg szerette volna látogatni a várat, az csak útlevéllel, a faluból egy 20 kilométeres kerülővel tehette meg a legközelebbi határátkelőnél. A visszatérés 75. évfordulóján 1999-ben megnyitották a határátkelőt a somoskői várnál: ekkortól nem kellett kerülni ugyan, de az útlevél maradt.

2007-től, a schengeni egyezmény életbe lépése óta útlevél nélkül, szabadon látogatható a vár Magyarországról.

Aki felkapaszkodik a várba, gyönyörű kilátással gazdagodik.

Tiszta napos idő sem szükséges, hogy elakadjon a lélegzetünk a körpanorámától. Dél felé Salgóbánya településére, és a salgói várra, délkeletre a Medves-fennsíkra láthatunk, délnyugatra Somoskőújfalu házai sorakoznak, északi irányban a Sátoros és Cseres hegység vonulatai láthatók.

A vár északi, szlovák oldalán található egy geológiai ritkaság is, a bazaltömlés.

Egy táblával jelzett, pár száz méteres ösvény vezet le hozzá. Az egykori vulkán belsejéből kiömlő láva itt íves, öt-hatélű bazaltoszlopokból álló zuhataggá dermedt. Elég pazar látványt nyújt, érdemes beiktatni a várnéző programba.

Fotók a Somoskői vár belső részéről:

Kapcsolódó

Kishartyáni Kőlyuk-oldal: mesebirodalom Salgótarján mellett

A 300 méter hosszú és 30-40 m magas kőzetfal legmeredekebb részén található üreg egy lazább üledék kimosásával keletkezett, melyet mesterségesen mélyítettek tovább.