Itthon
A park közepén húzódó Ligeti-tó élő kapcsolatot teremt a természet és a városlakók között. Az elmúlt években teljesen megújult környezetben, felújított sétányok és hidak mentén, szobrok és emlékhelyek szomszédságában újra felfedezhető ez a hely, amely méltán tartozik Tatabánya szívéhez – szó szerint és átvitt értelemben is.
Tatabánya, Komárom-Esztergom vármegye székhelye 1947-ben jött létre négy község – Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla és Tatabánya – egyesítésével, megyeszékhelyi rangját pedig 1950-ben nyerte el. A Tatabányai-medence, amelyet hegyláncok, patakvölgyek és források szelnek át, már az őskőkortól lakott terület volt. A Szelim-barlangban feltárt leletek és a közeli Vértesszőlősön előkerült félmillió éves emberi maradványok is azt mutatják, hogy az ember ősidők óta otthonra talált ezen a tájon.
Az 1890-es évek végén, a bányászati tevékenység megindulásával a Ligeti-tó közelében létesült az 1. számú lejtősakna, amelynek szomszédságában kialakították az Óváros központját. A Vértesből lenyúló erdőrészlet szélén 1912-ben megépült a bányakórház, 1917-ben a munkások kulturális életét szolgáló Népház, 1924-ben a népművészeti stílusú Tulipános Ház, majd a Gőzfürdő. 1926-ban a Gőzfürdő felőli oldalon emlékművet emeltek az első világháborúban elhunyt bányász áldozatoknak.
Ezt a zöldterületet akkoriban Vida Jenő-ligetként ismerték, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. akkori igazgatójának nevét viselve. Az erdő parkosítása a Népház és a kórház építésével egy időben vagy azt követően kezdődött: a cél nem az erdő felszámolása, hanem az értékes faállomány megőrzése és kiegészítése volt. A kor divatjának megfelelően díszfákat és cserjéket ültettek, sétányokat, virágágyásokat, utcabútorokat helyeztek ki, és a parkot fokozatosan közösségi térré formálták.
Az 1930-as évek várostérképein a park útrendszere már jól kivehető, és egyértelműen elkülönül a még erdőként jelölt szomszédos Május 1. parktól. A Liget kiterjedése akkor jóval nagyobb volt, körbeölelte a Népházat, és egészen a kórházig nyúlt. A korabeli fotók egyértelműen ápolt, rendezett parkként mutatják be – Tatabánya egyik korai központi helyeként.
Az idő múlásával a park elhasználódott: burkolatai tönkrementek, a növényzet elvadult, a virágágyások eltűntek. Tatabánya önkormányzata ezért az elmúlt években átfogó felújításba kezdett, amelynek célja az volt, hogy megőrizze a liget történeti jellegét, de modern, közösségbarát funkciókkal is bővítse azt.
A felújítás során kivágták a balesetveszélyes fákat, helyükre újakat telepítettek. Megújultak a park sétányai, burkolatai, új padok, útbaigazító és információs táblák kerültek ki. Teljesen felújították a tó két végében lévő hidakat, a szigetre vezető hidat pedig kicserélték. Újjászületett a sziklakert is, és a tóba vízforgató, valamint szellőztető berendezést telepítettek.
A tóparton sétálva ma már mellszobrok tisztelegnek Tatabánya bányászatához kötődő, a város fejlődéséért sokat tett személyek előtt. A Ligetben található a bányászok áldozatainak emlékműve, valamint Ligeti Miklós első világháborús szobra is – ezzel a park nemcsak rekreációs tér, hanem emlékhely is.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!