Somoskő vára, amit néhány éve csak útlevéllel látogathattunk meg
Ugyanis Somoskő, amely Salgótarján településrésze, közvetlenül a magyar-szlovák határon fekszik.
A vár legkorábbi részét valamikor a 13. század második felében építtette a környéken birtokos Kacsics nemzetség Illés ágából származó Illés fia I. Péter, vagy az ő fiai közül Leusták és Ják. A feltételezések alapján az erősség körülbelül 25×25 méteres kiterjedésű, szabálytalan négyszög alaprajzú lehetett, az északi oldalán egy lakóépülettel, míg a bejárata északkeleten volt.
A török időkben Somoskő vára is elesett, egészen 1593 őszéig lengett a török lófarkas zászló tornyai felett, és erősen leromlott állapotban került vissza a magyarok kezére. Végső hanyatlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit.
1920-ban a trianoni békeszerződés a zömében magyar lakta Somoskőt és Somoskőújfalut Csehszlovákiának ítélte. De a Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és lokálpatrióta társai elérték, hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923. április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben – de a vár nélkül – és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz. Így történt az, hogy egy magyar falunak szlovák vára lett.