FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
FOTÓ: Tóth Emma
Itthon
Martonyi kolostorrom: a középkor csendje és nyugalma
A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye erdős vidékein, festői környezetben található Martonyi kolostorrom egykor a pálos szerzetesek otthona volt, ma pedig a középkor békéjét idézi.
Az eldugott kolostor és Martonyi települése igazi kis ékszerdobozok, ahol az utazó valóban maga mögött hagyhatja a hétköznapok zaját és rohanását.
Az épület romos boltívei, a kövek közül előbújó avar és a színes falevelek különleges hangulatot kölcsönöznek ennek a helynek.
Martonyi – egy apró falu a történelem árnyékában
Martonyi az Aggteleki Tájvédelmi Körzethez tartozik, az 520 méteres Szárhegy déli lábánál fekszik. Ez az apró falu történelmi gyöngyszem, ahol a természet közelsége és a múlt szinte kéz a kézben jár.
A település gazdag történelmével hívja fel magára a figyelmet, hiszen már az őskorban is lakott volt. Első írásos említése 1249-ből származik, amikor még Szalonnához tartozott, és az Örsúr nemzetség adta el Tekus sárosi ispánnak. A falu nevét Szent Mártonról, templomának védőszentjéről kapta; jelentése: “Mártoné”.
1293-ban már önálló falu volt, és lassan a középkori Magyarország egyik különleges helyszínévé vált. Martonyi legfontosabb építészeti öröksége a Háromhegyi pálos templom- és kolostorrom, amely a Magyar Pálos Rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend egyik korai központja volt.
A 15. század elején Martonyi a Bebek család kezére került, akik Mátyás királytól bányászati jogot kaptak a környék érctelepeire. A falu határában működő vasércbánya akár a bronzkor óta használatban lehetett, amit egy őskori tokos balta lelete is igazol. A bányát 1951-ig működtették, és mintegy 166 ezer tonna barnavasércet termeltek ki, amelyet a Diósgyőri Vasgyárban dolgoztak fel.
A török hódoltság alatt is lakott település maradt, ám 1577-ben egy hatalmas jégverés szinte teljesen elszegényítette a helyieket, így egy időre még a török adót sem tudták megfizetni. Csak 1641-től kényszerültek hódolatra.
A 19. századra Martonyi számos birtokos kezére került; többek között a Vatay, Ragályi, Csiszár, Széky, Pásztor, Koós, Madarassy, Wesselényi, Kalas, Rókusfalvy, Horváth és Dobozy családokhoz. A két világháború között a falunak római katolikus és református iskolája is működött, és szeszfőzdét is üzemeltettek itt a Tagi tanyán.
Martonyi gazdag történelmi emlékei és a kolostorrom által egyedülálló hangulatot sugároz, ahol a látogatók egy különleges utazást tehetnek a magyar történelem egyik izgalmas korszakába.
A Martonyi kolostorrom története – a magyar középkor emléke
A Martonyi kolostor különleges helyet foglal el a középkori magyar történelemben. Első írásos említése 1341-ből való: Tekus Mátyás a Martonyi szélén élő remetéknek adományozta Németh-Miklós telkét és kúriáját. Ez az adomány igazolja, hogy a remeték már akkor jelen voltak a területen. Bár a kolostor alapításának pontos körülményei nem ismertek, egyesek szerint a padovai egyetemen végzett Szalonnai István alapíthatta 1383-ban. Egy 1382-es oklevél azonban azt mutatja, hogy a kolostor már ekkor is létezett, hiszen Miklós perjel panaszt tett I. Lajos királynál, mert szomszédos nemesek elfoglalták a földjeiket. A király intézkedett a határok helyreállításáról, így az épület biztosan fennállt ekkor.
Az 1399-es adatok szerint Szalonnai István birtokában volt a Szűz Mária tiszteletére épült kolostor, ahol a háromhegyi pálos remeték éltek. A remeték folyamatos támogatást kaptak a helyi birtokosoktól, például 1385-ben Klára asszony és rokonai a Bódvánál található birtokrészt egy malomhellyel együtt adták el nekik. 1400-ban Kelchen Miklós, majd 1401-ben Thornai László özvegye, Heléna adományozott földet a kolostornak.
A templom első szentelésére 1411-ben került sor János egri püspök által, aki felszentelte a templomot és három oltárát. Valószínű, hogy a templomot két fázisban építették, így a 1411-es szentelés egy későbbi építkezés befejezését jelölhette. A remeték további adományokat kaptak, például 1419-ben Martonyi Miklós ajándékozott nekik egy kúriát, 1423-ban pedig Zendi Mihály és György földet adományoztak.
A kolostor életéről több részlet is fennmaradt. 1432-ben Lórándi István hét jobbágytelket ajándékozott a kolostornak, és ebből ismerjük a kolostor első megnevezett perjelének, István fráter nevét. 1461-ben Tornai Oszvald egy újabb kúriát és szántóföldet adományozott, majd 1472-ben Damaki Wewrews Benedek szőlőbirtokot hagyott rájuk. 1474-ben a remeték elfoglaltak egy rétet és egy Szent Margit asszonyról elnevezett földet Szalonna területén.
Az 1490-es években is bőkezű támogatást élvezett a kolostor. 1491-ben Zygligethy Ambrus mesterkanonok megerősítette, hogy a remeték Sáp birtokot kapták végrendeletileg. 1494-ben Debrenthei Himffy Imre Rőzek (Kőszeg) falujának felét adományozta nekik, és kérte, hogy érte és családjáért miséket mondjanak.
A kolostor birtokai és befolyása tovább gyarapodott a 16. század elején is. 1514-ben Színi Jób két telket hagyott a kolostorra, amelyeket Kapy Miklós váltott ki. 1521-ben pedig Derencsényi György végrendeletében Martonyi birtokot és egyéb javakat hagyott rájuk.
A Martonyi kolostor története adományok, birtokügyek és helyi támogatók révén bontakozik ki, akik mind hozzájárultak a szerzetesi közösség fenntartásához. A kolostor a középkori magyar társadalom és vallási élet kiemelkedő emléke.
A kolostor építészeti szépsége – a gótikus stílus nyomai
A Martonyi kolostorrom építészete a gótikus stílus jellegzetességeit viseli magán. Az egyhajós templom 26 méter hosszú és 12 méter széles volt, északi oldalán a kolostorépülettel. A templomba egy bélletes kapun át lehetett belépni, amely fölött valószínűleg egy rózsaablak díszelgett.
A magas, boltíves nyílások és a masszív kőfalak azt mutatják, hogy a szerzetesek nemcsak egyszerű lakóhelyet, hanem szakrális teret hoztak létre, amely a közösségüket szolgálta. A támpillérek és a keskeny ablakok a középkori magyar építészet jellegzetességei, és ma is idézik az egykor itt élő szerzetesek nyugalmát.
A kolostor belső elrendezése figyelemre méltó: a központi templomtér, ahol a szerzetesek gyűltek össze, és a kápolnarész különleges hangulatot áraszt. Az aprólékosan faragott kőfalak ma is láthatók, és a kolostor környezetében lévő természetes növényzet szinte bekeretezi az épület maradványait.
A környék látnivalói – természeti kincsek és kulturális élmények
Martonyi és környéke számos más látnivalót is tartogat a látogatók számára. A kolostorrom közelében található Szalonnai-hegység kiváló lehetőségeket nyújt a túrázók számára. Az őszi időszakban a hegység látványos színekkel pompázik, és a túraútvonalakon keresztül fantasztikus kilátás nyílik a környező tájra.
Az Aggteleki Nemzeti Park, Magyarország egyik legnagyobb és legszebb nemzeti parkja, gazdag növény- és állatvilággal büszkélkedhet. Az őszi időszak különösen alkalmas arra, hogy a látogatók megcsodálják a színesedő lombkoronát és a változatos állatvilágot.
A világörökségi listán is szereplő Aggteleki cseppkőbarlang az egyik legismertebb természeti csoda a környéken. Ha Martonyi kolostorromjától tovább indulunk, akkor mindenképp érdemes meglátogatni a barlangot, amely lenyűgöző cseppkőképződményeivel várja a látogatókat.
Szendrő és Rudabánya, e két közeli település is tartogat érdekességeket. Szendrő középkori várromjával és gyönyörű kilátásával, Rudabánya pedig az itt található bányatóval és a múzeumával emlékeztet bennünket a térség gazdag történelmére.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Martonyi pálos monostora, melyet több mint 680 éve alapítottak
Az Aggteleki Nemzeti Park területén, a Szalonnai-hegységben, Martonyi fölött, az erdő mélyén találjuk a pálos kolostor romjait.
Itthon
