Május 29-től újra látogatható a vértesszentkereszti apátsági templomrom
Annak ellenére, hogy csak néhány 8–10 méter magas falmaradvány, széles falpillér és a kapuboltozat-töredék maradt az eredeti helyén, mégis ez hazánk egyik legszebb és legbékésebb műemlékmaradványa.
A Vértes sűrűjében rejtőző bencés apátságról az első írásos feljegyzés 1146-ból származik, a napvilágra került falak és a régészeti leletanyagok arról tanúskodnak, hogy a kolostor a 12. századtól a 16. századig folyamatosan bővült.
Az árokkal körülvett terület északi részén emelkedtek a monostor legkorábbi épületei: egy egyenes szentélyzáródású templom, a délről hozzá csatlakozó kolostorral. A templomot temető vette körül. A 12. század második felében a korai templom szentélyét két oldalán kápolnákkal bővítették. A következő építési periódusban, 1190-1220 között, a korai épületegyüttestől délre hatalmas méretű, bélletes kapuzatos háromhajós, keletelt, román kori bazilika épült.
Feltehetően a 13. század második negyedében épült a második templom előcsarnoka és a kolostor keleti szárnya. A kolostor két részből egy keleti és egy nyugati szárnyból állt. Köztük az északi végén lezárt kolostor udvar alakult ki, vélhetően kerengő nélkül. A nyugati szárnyat a korai kolostor bővítéseként alakították ki, egészen az előcsarnokig. Feltehetőleg itt nyílt a kolostor főbejárata. A nyugati traktusban még két helyiség lehetett ezen kívül: a kapuhoz közel egy a laikusok (az intézmény nem fölszentelt tagjai) által is látogatható étkező, refektórium és a korai kolostorban kialakított konyha.
1478-ban Hunyadi Mátyás idején a domonkos rend kapta meg a kolostort, amihez keleten egy egyenes záradékú kápolnát emeltek. Ezzel párhuzamosan lebontották a korai templomot, falait kerítésként használták, a déli kápolna nagyrészt megmaradt és a szomszédos konyhához kapcsolták. Ezzel a plébániafunkciók a nagytemplomba tevődnek át, egy szentélyrekesztővel leválasztva a templom belső terét. Ekkor újították fel a korábbi épületeket, a sekrestyébe és az előcsarnokba új nyíláskereteket faragtak.
A 16. század első negyedében még kisebb átalakításokat végeztek a kolostoron, amiről a feltárt műrészletek, faragott ajtókeretek és egyéb reneszánsz faragott részletek tanúskodnak.
A kolostort a török gyújtotta fel, és már később sem építették újjá. Köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele.
A templomrom megközelítése:
Autóval Pusztavám vagy Oroszlány irányából lehetséges. Oroszlány felől a Pusztavámi úton haladva az ÖKO Zrt.-t elhagyva, tovább a főúton, a Gerencsérvári elágazó utáni első lehajtó jobbra.
Gyalog legegyszerűbben Pusztavám felől a Zöld, Oroszlány felől a piros jelzésen elindulva közelíthetjük meg.
A romterület látogatása a kijelölt útvonalon kizárólag tárlatvezető irányításával, érvényes belépőjeggyel lehetséges. Tárlatvezetés szerdától-vasárnapig minden egész órában indul.
A belépőjegy ára magában foglalja a tárlatvezetést. Bejelentkezés tárlatvezetésre: +36 70 709 0824