Itthon
Az első írásos feljegyzés 1146-ban a Csák nemzetségből származó Ugrint nevezi meg a Sancta Crux de Wirthis monostor alapító és adományozó kegyurának. A monostort, amely kezdetben csak szerény épületegyüttes lehetett, II. Ugrin jelentősen kiépíttette és megfelelő javadalmakkal látta el.
A keleti tájolású, háromhajós, bazilikás elrendezésű, román kori templom belső terének hossza 32,5, szélessége 16 a kereszthajóknál 19,6 méter.
Egyedi szentélykiképzése mellett a háromhajós térhez kereszthajó csatlakozik, tehát a hely nevét adó „kereszt” megjelenik a templom alaprajzában is.

fotó © NÖF
Építészeti megoldásaiban – valószínűleg francia hatásra – már megjelenik a korai gótika. Ezt mutatják a nyolcszögű pillérek, a bimbós, leveles oszlopfők és a hajó csúcsíves záródása is.
Csodálatosak az apátság faragványai, az oszlopfők, a növényi ornamentika és az állat-, valamint emberábrázolások.

fotó © NÖF
A kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták. A környéket 1543-ban elfoglaló törökök elől a szerzetesek elmenekültek. A kolostort a török felgyújtotta, és már később sem építették újjá. Köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele. 1940-ben volt a terület első régészeti feltárása, és a 80-as években végezték el az első renoválási munkákat. A régészeti leletanyag legszebb faragott köveit a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán csodálhatjuk meg.
A vértesszentkereszti műemlék a Műemlékfelügyelet határozata alapján jelenleg nem látogatható.

fotó © NÖF
Mára már csupán néhány 8–10 m magas megszürkült falmaradvány, széles falpillér, kapuboltozat-töredék maradt meg eredeti helyén.
De így is az ország egyik legszebb műemlékmaradványa.

fotó © NÖF
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!