FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
Itthon
Hagyományok, borok, történelem: a Piliscsévi Pincesor bájai
A Pilis lankái között, festői környezetben megbúvó Piliscsév egy elragadó település, amely történelmi és kulturális kincsei miatt méltán vonzza a természet szerelmeseit, a történelem iránt érdeklődőket és a borkedvelőket egyaránt.
A falu egyik legérdekesebb nevezetessége a Piliscsévi Pincesor, amely nemcsak az itt élők hagyományait és múltját mutatja be, hanem az idelátogatók számára betekintést enged a régmúlt borászati kultúrájába is.
Piliscsév elhelyezkedése
Piliscsév a főváros közelében, a Pilis hegység északi lábánál helyezkedik el, Budapesttől mintegy 30 kilométerre nyugatra. A település a Pilis természeti adottságainak köszönhetően igazi gyöngyszem, hiszen hegyek, erdők övezik, így az aktív pihenésre vágyók és a természet kedvelői számára tökéletes kiindulópont. A falu könnyen megközelíthető autóval és tömegközlekedéssel is, mivel a fővárosból induló vasútvonal a közelben halad el, illetve több autóbuszjárat is megáll a településen.
A Pilis hegység nemcsak természeti szépségeiről ismert, hanem gazdag történelmi és kulturális hagyományairól is. Az itt található települések, mint például Piliscsév, az idők során számos változáson mentek keresztül, miközben őrizték és továbbadták hagyományaikat. A Piliscsévi Pincesor e hagyományok egyik legkiemelkedőbb eleme, amely nemcsak a borászat múltjáról mesél, hanem az itt élők közösségi életének is fontos színtere volt.
Piliscsév története
Piliscsév azon magyarországi települések egyike, amelyek története messzire nyúlik vissza az időben. Már a középkorban is jelentős szerepet játszott a környék életében. A középkori magyar falu első okleveles említése 1262-ből származik, Chw, Cheu írásformában. A mai Csévtől 6 kilométerre nyugatra, Csolnok, Sáp, Dág és Csaba közt terült el. Legrégebbi ismert birtokosa (1274) Csév László, Róger fia, aki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak zálogosította el, és Godin utódai 1328-ban a Margit-szigeti apácáknak adták el.
A történelem folyamán Piliscsév lakói számos megpróbáltatáson mentek keresztül, különösen a török hódoltság idején, amikor a település jelentős pusztításokat szenvedett el. A falu lakossága ekkor jelentősen megfogyatkozott, azonban a 17. század végén, a 18. század elején, a törökök kiűzését követően, újra benépesült. Lakossága ekkor 6 magyar, 16 szlovák nyelvű jobbágyból és 1 nemesből állt. Az 1880-ból való felmérés szerint a falu lakosságának már 90,96%-a szlováknak vallotta magát, a lakosság száma összesen 1152 fő volt.
A település gazdasági életében mindig is fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, különösen a szőlőtermesztés és a borászat. A kedvező éghajlati és talajadottságok miatt a szőlőművelés már a középkorban is elterjedt volt ezen a vidéken, és ez a hagyomány egészen a mai napig fennmaradt. A Piliscsévi Pincesor ennek az évszázadokon átívelő hagyománynak az egyik legfontosabb emléke.
A Piliscsévi Pincesor története
A Piliscsévi pincesor 18. századi eredetű, mintegy háromszáz pince, présházból álló, hangulatos utcácskákba rendezett építészeti együttese, mely a település épített környezetének és kulturális örökségének különleges egyedi értéke. A pince-présházak nagy része hűen megőrizte hagyományos arculatát és az igényesen megújított külsejű építmények is a régi jegyeket idézik. Népi építészeti jelentősége kiemelkedő, egyik páratlan értéke Komárom-Esztergom vármegyének.
A Pilis lábánál fekvő pincefalu a településtől, vagyis a pincés gazdák lakóhelyétől elkülönülten épült fel, a falutól több mint 1 kilométer távolságra. Területe három nagyobb egységre tagolódik, a terep adta lehetőségekhez igazodva. A falu közelebb eső, alsó részén sűrűn, szinte egymásra épültek a kanyargó, girbe-gurba utcákba rendeződött pincék. Ezeknek nincs kertjük vagy udvaruk, és nem tartozik hozzájuk szőlő.
A pincefalu középső része egy vízmosásból épült. A vízmosta árok két oldalán, diófák árnyékában egymás mellett sorakoznak a part oldalba vágott borospincék. Itt sem tartozik hozzájuk telek, szőlő, épp csak elfér a házak előtti közterületen egy-egy asztal paddal, ahová kiülnek borozgatni, beszélgetni.
A harmadik, felső rész egy nagyon hosszú pincesor a domb lábánál, mögöttük a telkek hosszan felnyúlnak a dombra. Valamikor az egész domb szőlővel volt beültetve, ma már csak néhány pince tulajdonos foglalkozik a műveléssel, csak a saját használatukra való mennyiséget termesztik.
A pince-présházak kulturális értéket is képviselnek, és mindmáig jelentős szerepet töltenek be a közösség életében, helyet és lehetőséget biztosítanak a helyi szlovák nemzetiségi hagyományok ápolására, azok továbbadására is. A borok nagy részét a gazdák nem helyben termesztett szőlőből készítik, viszont őrzik a borkészítés tradícióit, és a borversenyek megmérettetésén komoly eredményeket érnek el.
A Piliscsévi Pincesor tehát nemcsak a borászat történetéről mesél, hanem az idelátogatók számára is lehetőséget nyújt arra, hogy felfedezzék a régmúlt világát. A hangulatos utcákon sétálva a turisták betekintést nyerhetnek abba, hogyan zajlott a borászati munka a régi időkben, és milyen volt a falu közösségi élete.
A környék látnivalói
Bár a Piliscsévi Pincesor önmagában is megér egy látogatást, a környék számos más látnivalót is kínál az idelátogatóknak. A Pilis hegyei és erdei lenyűgöző kirándulóhelyekkel csábítanak, így érdemes egy hosszabb sétát vagy túrát tenni a természetben. A falun áthalad az országos Kéktúra útvonala, könnyen elérhető Klastrompuszta, Dobogókő, s a közeli Pilisvörösvár, Esztergom és Visegrád is számos kulturális és történelmi érdekességet tartogat, így Piliscsév és a pincesor remek kiindulópont lehet egy gazdag programokkal teli kiránduláshoz.
Jegyvásárlás
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
A piliscsévi Pincesortól Klastrompusztáig: egy gyalogtúra képei
Erdő ölelésében, a mesés Pilis Basina-völgyében fekszik Piliscsév, amely kedvelt célpontja a kirándulóknak, túrázóknak.
Itthon
