Dorog varázsa – Fedezd fel a bányászváros kincseit

Dorog, ez a festői szépségű kisváros, Budapesttől alig egy órányi autóútra található, a Gerecse-hegység lábánál.

A város gazdag történelmi örökséggel és változatos kulturális élettel büszkélkedhet, ami ideális célponttá teszi a történelem és a természet szerelmesei számára. Dorog története szorosan összefonódik a bányászattal, amely hosszú éveken keresztül alakította a város gazdaságát és társadalmát.

Történelmi áttekintése

Dorog város nevének eredetét különböző magyarázatok övezik, egyesek szerint szláv eredetű (a “drug” szó, ami társat vagy barátot jelent), míg mások egy személynévhez kötik, konkrétan Attila hun királyának egyik vezéréhez. A középkori magyar oklevelekben a város neve többféleképpen jelenik meg: 1181-től kezdve Dorogh, Durug, Durugd, Drug, Durk, Dorok, és Borok formákban találkozhatunk vele.

A Pilis és a Gerecse völgyében az őskortól kezdve folyamatosan találkozhatunk emberi tevékenység nyomaival, a legkiemelkedőbb leletek a bronzkorra datálódnak. A római korban is fontos szerepet játszott ez a terület, hiszen az Aquincum és Brigetio közötti hadiút itt haladt át, amelynek nyomvonalát ma is követi a 10-es számú főút. A 19. században két római kori mérföldkő is előkerült itt, amelyek ma a Nemzeti Múzeum gyűjteményében találhatók. Egy római kori villa maradványai, komplett padlófűtéssel, a ’60-as években kerültek feltárásra, az értékes leletek az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban tekinthetők meg.

Az Árpád-korban Dorog Esztergom királyi városának védelmét élvezte, és hamarosan egy sövénnyel körülvett falucskává fejlődött, amely a királyi szakácsok otthonaként is ismertté vált. A tatárjárás és a török dúlás jelentősen megviselte a települést, de Esztergom felszabadítása után lassan visszatért az élet. A német telepesek érkezése tovább erősítette a település német jellegét, ami az 1700-as évek templomában és iskoláiban is tükröződik.

A 19. században a barnakőszén bányászata hatalmas változást hozott Dorog életében, a város a medence bányászati központjává vált. A különböző nemzetiségű közösségek együttélésének köszönhetően sokszínű kulturális élet alakult ki. A bányászati társaságok mellett a helyi művészetek és kultúra is virágzott, számos tehetséges festő és művész született itt.

A Drasche család és Drasche-Lázár Alfréd politikai és irodalmi tevékenysége mellett a bányatársaságok kulturális teremtő tevékenységét is említhetjük, ami Dorog város kulturális életében fontos szerepet játszott és a második világháború után is folytatódott. A város ma is büszkélkedhet gazdag történelmi és kulturális örökségével, ami a közösségi élet sokszínűségét és a helyi hagyományok folytonosságát tükrözi.

Dorog fekvése

Dorog Budapesttől alig 40 kilométerre, a csodálatos Dunakanyar kapujában fekszik. Kiváló fekvése teszi lehetővé, hogy a város egyaránt vonzó legyen a természetet és a történelmet kedvelő látogatók számára. A környező dombok és erdők, valamint a Duna folyó közelsége egyedi atmoszférát kölcsönöz a városhoz.

A várost átkaroló hegyek két medence felé nyitnak ösvényeket: Budapest felől szelíd út és patak mentén érkezik a látogató, hogy a Duna esztergomi síkságán át hagyja el Esztergom vagy Komárom felé kitörve a várost. A gyalogos turista szívesebben érkezik a két hegyvonulat felől. Vezeti sétáját az országos kék turistajelzés, mely a várost úgy szeli át, hogy látványosságait menet közben jórészt érinti.

Amit érdemes felkeresni

Dorog nem csak természeti szépségével, hanem gazdag kulturális örökségével és történelmi emlékeivel is lenyűgözi a látogatókat.

A Szent József plébániatemplom a Hősök terén áll, barokk stílusban 1767-76 között emelték. A hajó külső falán egy 1889-ből származó kőkereszt látható. Előtte áll a II. világháborús emlékmű, melyet 1993. május 9-én, a Megbékélés Napján avattak fel a mintegy háromszáz dorogi áldozat emlékére. Az emlékmű készítője Horváth György kovácsmester, népi iparművész, építész-tervezője Puchner Ferenc és Mújdricza Péter.

1997-ben, a kitelepítések 50. évfordulóján avatták el a Kitelepítési emlékművet  a Templom téren. Alkotója Árvai Ferenc szobrászművész. Szövege: “Ide-oda vándorlunk és nincs sehol hazánk már – 1947-1997” a kitelepítettek vagonjainak feliratát, továbbá a kitelepítés és az emlékműállítás évét idézi.

Az első világháború hőseinek emlékére 1927-ben Habsburg József főherceg tartott avatóbeszédet az I. világháborús emlékműnél.

Kálvária: 1928-ban alakítottak ki teraszokat a Kálvária-dombon és állítottak domborműves kerámiaképekkel stációkat. 1929-ben készült el a Kálvária-kápolna, melyet 1981-ben felrobbantottak, helyére bányász emlékmű – aknatorony – került. A háborús pusztulás és elhanyagoltság után 1996-ban helyreállították az épületegyüttest és a szoboralakokat. A kálvária stációk képsorozatainak felújítását Árvai Ferenc szobrászművész, és Végh Éva festőművész készítette. Azért is érdemes felsétálni a Kálváriára, mert lenyűgöző látvány tárul a szemünk elé: rálátni az Esztergomi Bazilikára, illetve a Pilis és a Budai-hegység vonulataira.

Mária-barlang: az egykori Villa utcáról (ma Ady Endre utca) érkező vízlefolyásokat felfogni hivatott támfal 1925-ben épült. Morva Izidor főjegyző a családját elkerülő szerencsétlenség (merénylet) emlékére barlangot építtetett a falban, melyet 1926-ban szenteltek fel. Végleges formáját az új kúttal és vízvezetékrendszerrel 1928-ban nyerte el. Morva Izidor márványtábláján ma is olvasható az alábbi szöveg: A Szűz Anya megoltalmazott 1926. augusztus 7-én 3 órakor.

Mindenképp érdemes felkeresni a Jubileumi emlékművet, a Bányász Emlékházat, vagy a Bányászattörténeti Miniverzumot.

Ezek a látnivalók csak ízelítőt nyújtanak abból a gazdag kínálatból, amely Dorogon várja a látogatókat. A város története, fekvése, és a különböző látnivalók kombinációja teszi Dorogot egyedülálló úti céllá, amely minden évszakban kínál felfedeznivalókat a történelem, a természet, és a kultúra iránt érdeklődők számára.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!