Márciusi hétvége a szabadság nyomában: utazás az 1848-49-es forradalmi helyszínekre

Itthon

2024. március 11. Halász Gabi Csodálatos Magyarország

Megosztás:

1848 márciusa a magyar történelem egyik legmeghatározóbb időszakát nyitotta meg, amikor a reformkor szellemében a nemzet a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség útjára lépett.

Március 15-e nem csak egy dátum a naptárban, hanem egy mélyreható történelmi esemény emléknapja, amely meghatározta nemzetünk sorsát.

1848. március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival. Megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

E nap megünneplése során megemlékezünk hőseinkről, akik bátorsággal és elszántsággal harcoltak a szabadságért és az igazságért.

Az alábbiakban elkalauzoljuk önöket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő helyszíneire, emlékhelyeire, amelyek tökéletes célpontjai lehetnek a hosszú hétvégi kirándulásnak.

Budapest

Magyar Nemzeti Múzeum

1848. március 15-én mintegy tízezer ember gyűlt össze a Múzeum előtt, s a tömeg innen indult a pesti Városházához, hogy a városi tanácsot rábírja a Tizenkét pont elfogadására. Március közepétől május közepéig rendszeresen tartottak itt népgyűléseket, s május 16. után itt kezdődött meg a fővárosi honvéd önkéntesek fogadása. 1848. március 15. emblematikus pesti helyszínei közül mára gyakorlatilag csak a Nemzeti Múzeum maradt meg eredeti állapotában, hiszen a Pilvax-kávéházat, a pesti Városházát és a Nemzeti Színházat lebontották, Landerer és Heckenast nyomdáját pedig átépítették.

fotó: Csodálatos Magyarország

A budai Várnegyed

A Várnegyed 1848 tavaszán három fontos kormányzati hivatalnak is otthont adott: itt volt a Helytartótanács, a Kamara, illetve a magyarországi Főhadparancsnokság (Generalkommando) székhelye, s magában a várpalotában volt István főherceg nádor lakhelye is. 1848. március 15-én a Pestről a hajóhídon át a várba özönlő tömeg nyomására a Helytartótanács intézkedett a József-kaszárnyában őrzött politikai államfogoly, Stancsics Mihály szabadon bocsáttatásáról – a kiszabaduló rab író e nap emlékére változtatta nevét Táncsicsra. Szeptembertől a várat és előterét elkezdték erődíteni, de végül a honvédsereg 1849. január 5-én ellenállás nélkül engedte át a fővárost a császári és királyi csapatoknak. Ezt követően Alfred zu Windisch-Grätz fővezér intézkedett a vár védelmi karba helyezéséről is. 1849. május 4. és 21. között a Görgei Artúr vezérőrnagy vezette honvédsereg ostrommal foglalta vissza a várat. Ez volt 1848–49 legrövidebb és legsikeresebb ostromművelete és a szabadságharc legjelentősebb győzelme: mindössze 17 napig tartott, s közel 5000 hadifogoly, 248 ágyú és több ezer puska jutott a magyarok kezére. Ennek emlékét őrzi mindmáig a Dísz téren található Honvédemlékmű, illetve Görgei Artúr tábornoknak a Fehérvári bástyán felállított lovasszobra is.

A Batthyány-örökmécses

A koncepciós perben elítélt, és 1849. október 6-án a pesti Fapiacon golyó által kivégzett Batthyány Lajos gróf földi maradványait 1870-ben történt újratemetéséig a pesti ferences templomban őrizték. A kivégzés helyszínén 1909-ben egy ideiglenes, tíz méter magas, örökmécsest magába foglaló obeliszket emeltek, ezt azonban nem sokkal később lebontották. A végleges örökmécsest 1926. október 6-án avatták fel.

fotó: NÖRI

A Fiumei úti sírkert

A Fiumei úti temető létrehozásáról 1847-ben határozott Pest város tanácsa, s a sírkert az 1850-es évektől kezdve vált a nemzeti hírességek nyughelyévé. 1855-ben Vörösmarty Mihály temetése hatalmas tömegtüntetés volt a Bach-rendszer ellen, az 1860. március 15-i pesti tüntetésen halálosan megsebesült Forinyák Géza joghallgató temetésén pedig Pest és Buda lakosságának mintegy fele vett részt. A forradalom és szabadságharc vezető személyiségei közül 1870-ben itt temették el Batthyány Lajos miniszterelnököt, 1876-ban Deák Ferencet, 1890-ben Klapka Györgyöt, 1894-ben Kossuth Lajost, 1916-ban pedig Görgei Artúrt. Az 1848-49-es parcellákban és környékükön a szabadságharc katonái, az 1849-1850. évi megtorlás és a függetlenségi mozgalmak vértanúi, illetve az aradi vértanúk özvegyeinek egy része nyugszik.

Debrecen

1849 januárjában az ország fővárosát fenyegető osztrák csapatok előnyomulása miatt a magyar kormány és az országgyűlés székhelyét ideiglenesen Debrecenbe helyezték át. Ekkor vált a cívisváros első alkalommal az ország ideiglenes fővárosává. Ez idő alatt a Református Nagytemplom sorsdöntő történelmi események színhelyévé vált: 1849. április 14-én Kossuth Lajos itt kiáltotta ki a Habsburgok trónfosztását, április 19-én pedig itt olvasta fel a Függetlenségi Nyilatkozatot. Kossuthot szintén itt, a Református Nagytemplom falai között iktatták be az ország kormányzójává. A történelmi eseményeknek a Református Nagytemplom egyik állandó tárlata, a Kossuth-emlékkiállítás állít emléket, melynek legértékesebb darabja Kossuth-széke.

A Debreceni Református Kollégiumban székelt a pénzügyminisztérium, az épület földszintjén működött a bankjegynyomda, és az Oratóriumban tartotta üléseit az Országgyűlés Alsóháza.

fotó: Czegléd Zsolt | MTI

A 19. századi Debrecent szőlőskertek vették körbe. Ezek egyikén, a Csigekerten túl zajlott le a szabadságharc utolsó csatája 1849. augusztus 2-án, amikor a sokszoros túlerőben lévő orosz cári csapatok súlyos vereséget mértek a magyar honvédekre. A végzetes ütközet halottait nem a felekezeti temetőkben, hanem a Csigekert szélén temették el. A Honvédtemetőt az első világháború idején nyitották meg újra. A temető közelében megépült katonai kórházban elhunyt katonákat helyezték itt örök nyugalomra, akiknek a temetésén eleinte az akkor már aggastyánkorban lévő negyvennyolcas honvédek is részt vettek. A háborút követően ismételten lezárták a Honvédtemetőt és majd csak a második világháborúban elhunyt magyar és német katonák eltemetésére nyitották meg újra. A temetőben 1931-ben emelték a mauzóleumot, lépcsőjén Marsalkó János szobrászművész „Sebzett oroszlán” című alkotását helyezték el, ami a honvéd hősök emlékét őrzi.

Debrecen legjellegzetesebb építészeti emléke a Városháza, melynek története a 16. századra nyúlik vissza. 1531 óta ezen a helyen áll a város közigazgatási központja, az eredeti épületet azonban többször bővítették és számos alkalommal esett tűzvész áldozatává. Az ősi városházát az 1802-es pusztító tűzvész után teljesen újjáépítették, timpanonos-árkádos formáját 1843-ra nyerte el. A Városháza az 1849-es események során fontos szerepet kapott: itt lakott Kossuth Lajos a családjával és itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala is. A „titkos levéltár”-ban őrizték a magyar Szent Koronát.

Érdemes felkeresni a Déri Múzeumot, melynek 1848 emlékezete című kiállítóterében a forradalmi események debreceni vonatkozásai ismerhetők meg.

Gyula

Gyula történetének egyik legszomorúbb eseménye az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukásához köthető. Viszonylag kevesen tudják, hogy a világosi fegyverletétel valójában Gyulán ért véget augusztus 23-án, mivel ott csupán a Görgey parancsnoksága alatt álló negyvenezres hadsereg legénysége kapitulált, a tiszti kart (a tábornokoktól a hadnagyokig) továbbvitték Kisjenőre, majd onnan két útvonalon Gyulára, az Arad előtti utolsó állomásra.

fotó: Országalbum

Az ő emléküket őrzi az 1848-49-es honvédtiszti emlékhely, mely a vár falai és az egykori Almásy kastély között található. Az emlékmű a szabadságharc 140. évfordulójára készült el. A szoborcsoport alapja kör alakú, a térkő, a kavicssáv és a zöld fű nem véletlenül lett így kialakítva: a forradalom és szabadságharc indulásának jelképét, a kokárdát mintázza, az oszlopokon megtekinthetők az 1848-49-es események szimbólumai.

Isaszeg

1849. április 6-án került sor a tavaszi hadjárat első szakaszának döntő csatájára Isaszegnél. A tét mind a két hadsereg számára nagy volt. Ha a magyarok győznek, a császári-királyi hadseregnek Budára vagy Vácra kell visszavonulnia, s ezzel befejeződik a Duna–Tisza köze felszabadítása. Ha a császári-királyi hadseregre mosolyog a hadiszerencse, a magyar fél kénytelen visszavonulni, s biztonsággal csak a Tisza vonalán szilárdíthatja meg helyzetét. A magyar sereg az egyik legdicsőségesebb győzelmét aratta ebben a csatában.

A Honvéd-emlékmű a Szobor-hegyen (Szabadság-hegy), a csata fontos színterén áll, s egy korabeli öltözékben menetelő zászlótartó honvédet ábrázol, mely 1901-ben a csata 50. évfordulójára készült el országos közadakozással. Radnay Béla szobrászművész alkotása, bírálója Fadrusz János szobrászművész volt. Talapzatán a négy vezető tábornok: Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György és Aulich Lajos domborműve látható. A szobor talapzata alatt kriptát létesítettek, idegyűjtötték össze a falu belterületén elesettek maradványait.

fotó: Isaszeg

A csatában elesett katonák egy részét Gödöllőn temették el. Rájuk emlékezve állították fel – a csata 50. évfordulóján – Szász Gyula szobrász alkotását a Dózsa György úti temetőben. A szobor ma sírokkal körülvéve áll egy hatalmas, kövekből kirakott sírhalom tetején. Az emlékmű két oldalán 3-3 honvédsírt alakítottak ki. Az emlékmű szobra egy ágyúnak dőlő, roskadó női alakot ábrázol, aki egy Kossuth-címeres hadi zászlót tart a kezében a földnek irányítva. Az emlékmű mellett honvédsírok vannak.

Kápolna

Kápolna, Heves vármegye kis települése, színteréül szolgált az 1849. február 26-27-én zajlott csatának, mely az egyik jelentős összecsapás volt a szabadságharc során. A magyar csapatok az első napon sikeresen vették fel a harcot a császáriak ellen, az éjszaka folyamán viszont Windisch-Grätz emberei sok fontos területet foglaltak el, amellyel kedvező helyzetbe kerültek. Az ütközet második napján az osztrák tábornagy célja Kápolna elfoglalása volt, hogy ezzel átszakítsa a magyar arcvonalat. A nehezen védhető községet pillanatok alatt sikerült is bevennie a császári csapatoknak. A magyarok több alkalommal is megpróbálták visszahódítani a települést, azonban nem jártak sikerrel.

Kápolna késő barokk templomát 1784. december 8-án a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelték fel. Ennek tiszteletére a parókia kertjében három hársfát ültettek 1785 körül. A legenda szerint ezek tanúi voltak a kápolnai ütközetnek: a monda úgy szól, hogy alattuk imádkozott Kossuth Lajos a kápolnai csatában elesettekért (Kossuth imája). Valójában Kossuth Lajos a kápolnai csata idején (1849. február 26-27.) Poroszlón tartózkodott, Kápolnán csak március végén járt, Egerbe menet.

fotó: Kápolna

Kápolnán emlékmű állít emléket az szabadságharcnak, melyet 1869. december 19-én avatták fel, az akkori főút mentén. Az öntöttvas obeliszket Mednyánszky Sándor az Egri Honvédegylet segítségével és országos adakozásból készíttette. A kápolnai csata 150. évfordulóján, 1999. február 27-én szoborkompozíciót állíttattak, melynek alkotója Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész volt. 2000. augusztus 20-án avatták a Millenniumi Emlékparkot, mely e körül a szoborkompozíció körül, és az ún. „három hárs” körül helyezkedik el.

Komárom

1848-1849-ben Komárom a Magyar Királyság legjobb erődítménye volt, amely döntő hatást gyakorolt a szabadságharc menetére is. Batthyány Lajos miniszterelnök határozottságának köszönhetően az erődítmény szeptember közepén a magyar csapatok kezére került. Az 1848 decemberében meginduló téli hadjárat során a cs. kir. csapatok körülvették az erődítményt, amelynek jobb parti részei közül csak a Csillagerőd maradt magyar kézen. Az erődöt a magyar csapatok 1849. április 23-án a bal, majd 26-án a jobb parton is felmentették. Ezt követően épült ki a jobb parti sánctábor. Az erőd előterében 1849-ben három nagy csatát és több kisebb ütközetet vívtak. 1849. augusztus 3-án Klapka György tábornok itt aratta a szabadságharc utolsó magyar győzelmét, amikor szétverte a jobb parti ostromzárat.

Pákozd

1848. szeptember 11-én Jellasics horvát bán mintegy 48 ezer főnyi hadsereg élén Varasdnál átlépte a Drávát és nyílt fegyveres támadást intézett Magyarország ellen. Csapatai szeptember végén elfoglalták Székesfehérvárt, és szeptember 29-én megindultak a magyar főváros felé. A visszavonuló magyar hadsereg azonban Pákozd térségében, a Velencei tó északi és déli partján útját állta a támadóknak. Móga János magyar fővezérnek mintegy 17500 embere volt arra, hogy megállítsa a bán seregét. Jellasics támadásait a sorezredi, honvéd és önkéntes csapatokból álló magyar sereg visszaverte, lovasságának rohama pedig a magyar tüzérek pontos tüzében omlott össze. A csata után a két fél fegyverszünetet kötött, majd Jellasics október 1-jén elvonult Győr felé. A pákozdi csata megmutatta, hogy az ország fegyveres ereje képes és kész megállítani az országra törő ellenséget. A győzelmet ma a faluban, illetve a Mészeg-hegyen egy-egy emlékmű örökíti meg – utóbbi a legnagyobb méretű 1848–49-es emlékművünk. Utóbbi helyen alakították ki a Katonai Emlékpark Pákozd nemzeti emlékhelyet.

fotó: Katonai Emlékpark Pákozd

Szeged

Szeged a forradalmi eseményekben fontos szerepet játszott, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az ország fővárosa is volt a szabadságharc utolsó szakaszában. Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849. július 14-én írta alá a magyar-román békülési tervet.

A belváros épületeinek az elődjeiben zajlottak a kormányhivatalok és minisztériumok munkálatai, maga a törvényhozás a Városházán ülésezett, a kormány az üléseit a mellette lévő Zsótér házban tartotta.

Szegeden sugárutak, utcatáblák emlékeztetnek a forradalom eseményeire, hőseire. Az ország legelső Kossuth Lajos szobra is Szegeden látható a Klauzál téren. A Róna József szobrászművész készítette műalkotást 1902-ben avatták fel Kossuth Lajos születésnapjának századik évfordulóján.

Vác

Vác városa az 1848-1849-es események egyik fontosabb helyszíne volt. 1848 augusztus-szeptemberében itt volt az önkéntes mozgó nemzetőrség Dunán inneni táborának székhelye, amelynek zászlóaljai döntő szerepet játszottak a szeptember 29-i pákozdi csatában. 1849. január 5-én Görgei Artúr vezérőrnagy, a feldunai hadtest parancsnoka itt adta ki azt a nyilatkozatot, amelynek célja az volt, hogy a seregében szolgáló volt császári tiszteket megtartsa az önvédelmi harc táborában. 1849. április 10-én Damjanich János tábornok csapatai itt vívták győztes ütközetüket Christian Götz cs. kir. vezérőrnagy hadosztályával. Az összecsapásban maga Götz is halálos sebet kapott. Vác volt a színhelye a szabadságharc egyik utolsó, magyar sikerrel végződött összecsapásának. Görgei Artúr feldunai hadserege július 15-én visszaverte a város előterében mutatkozó orosz csapatokat, majd 16-17-én súlyos harcokban küzdötte ki a továbbjutást északkelet felé.

fotó: NÖRI

A többszörös túlerő ellen vívott csata egyet jelentett a magyar szabadságharc egy hónapos meghosszabbításával. A Hétkápolnánál lévő, az április 10-i és a július 15-17-i összecsapásokra emlékeztető obeliszk volt az első, a kiegyezést követően felavatott honvédemlékmű az országban.