Az összefogást szimbolizáló bárnai keresztút

Itthon

2021. március 26. Halász Gabi Varga Dorottya

Megosztás:

Bárnát hegyek, erdők ölelik körbe, s bizton nevezhetnénk a vizek, a patakok és a hegyi források falujának.

Bárna a Szér-kő, a Nagy-kő, a Kis-kő és a Szilvás-kő csúcsai által határolt völgyben fekszik, Salgótarjántól mintegy 15 kilométerre. A külvilágtó bizonyos értelemben elszigetelt, főleg amiatt, hogy, mint zsákfalu, nincs átmenő forgalma.

Első írásos említése 1405-ből származik. A 16. század második felében a török elpusztította, az 1715 évi összeírásban nemes községként majd 5 évvel később már a jobbágyközségként szerepelt. 1770-ben Gömöry János, 1826-ban a gróf Teleki, később a báró Jósika család volt a földesura.

Római katolikus temploma 1822-ben épült. A plébániát 1799-ben alapították. A plébániahivatalban őrzött egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, az első települők tótok voltak, amit a helység dűlő-nevei és a családnevek is igazolnak, lakosai azonban már a 18. század elején megmagyarosodtak.

Az 1100 fős kis faluban 2019-ben avatták fel a kálváriát.

fotó © Varga Dorottya | Csodálatos Magyarország

Több mint fél év munkájával készült el a harangláb és a keresztút, amelyek az összefogást, az együtt munkálkodást szimbolizálják.

fotó © Varga Dorottya | Csodálatos Magyarország

A haranglábat egy bárnai fafaragó készítette helyi alapanyagból, a harangban pedig a múlt és a jelen ér össze:

nyelve a falu egyik templomából származik, amelyet a világháború idején rekvirált harangból mentettek meg, a harangszoknyát pedig egy közeli településen öntötték