Tavasszal a a faluba vezető út mellett virágzó, és szavakkal nehezen leírható pompában tündöklő vérszilvafák vonzzák mágnesként a látogatókat, azonban sokkal többet rejt e település.

Berkenye már a 14. században lakott volt, 1553-ban török kézre került, elnéptelenedett, majd a váci püspök a 18. század elején német-ajkú lakossággal telepítette be. A második világháborút követően ismét nehezebbre fordult a sorsa, 1954-ben 82 embert hurcoltak el kényszermunkára, közülük sokan nem tértek vissza. Pár évvel később pedig több családot elkergettek, kitelepítettek, ezzel párhuzamosan felvidéki magyar családok érkeztek Berkenyére. A település 1990-ig közigazgatásilag Nógrádhoz tartozott, majd ezután önálló hivatalt hozott létre. A szétválás után Berkenye rohamos fejlődésnek indult.

HIRDETÉS

A már előbb említett vérszilva fasoron kívül az 1777-ben Migazzi Kristóf váci püspök rendeletére épített Római katolikus templom, a hajdani svábok kultúráját, és életét bemutató Falumúzeum, a világháborús emlékmű, valamint a kicsi, de annál bájosabb Hársas-tó mindenképp felkeresendő attrakciója a településnek.

1 / 4

A berkenyei Hársas-tó az őszi, misztikus ködfátyol ölelésében

FOTÓ: Majdán István

FOTÓ: Majdán István FOTÓ: Majdán István FOTÓ: Majdán István FOTÓ: Majdán István

A mesterségesen kialakított Hársas-tó átlagos vízmélysége 2 méter, vizét a Morgó-patak táplálja. A tóban fürdeni nem lehet, ám a horgászoknak és a kirándulóknak igazi Édenkert.

A közepére épített pergola egy fahídon közelíthető meg.

3 / 4

A berkenyei Hársas-tó az őszi, misztikus ködfátyol ölelésében

FOTÓ: Majdán István

Berkenye autóval Budapesttől 60 kilométerre, az M2-es úton keresztül közelíthető meg, míg Nógrádtól csupán 5 kilométer.

Kapcsolódó

Nógrád középkori vára, melyet egy villámcsapás robbantott fel

1685-ben, egy nyári vihar cikázó villáma felrobbantotta a Nógrádi vár öregtornyában tárolt lőport, emiatt megsemmisült a belsővár.