Dötk – aprócska zalai zsákfalu, ahol Noé is lehorgonyzott

A zalai dombság lankái rejtik 22 borvidékünk közül a legfiatalabbat, itt mégis emberemlékezet óta mindenkinek „hegye” van, ahol szőlőt termeszt.

A Zalai Borvidék viszonylagos ismeretlenségének talán az az elsődleges oka, hogy hivatalosan csak 2006 óta ez a neve. A Balaton mellékén már az Árpád korból ismert a szőlőtermesztés, és 1288-ban az esztergomi vámtarifák közt is szerepelnek a Zala völgye borai. A török idők pusztításai csemegeszőlőkkel gazdagították a vidéket, amelyek az egész Európát sújtó filoxéra járványt követően is jellemzőek maradtak.

A Zalai Borút Egyesület 1999 óta viseli szívén a zalai táj természeti és épített szépségeit, kulturális és történelmi örökségét, melynek szerves része a gasztronómia és borkultúra turisztikai népszerűsítése is.

A Zalai borvidék aprócska falvakból áll, amelyek szétszórtan bújnak meg a hullámzó dombhátak között, és bakancslistás települései között igazi eldugott gyöngyszemek is vannak. Ilyen például az alig 30 lelket számláló Dötk, ahol nem az idő állt meg, hanem csak szeretetteljesen, borostyánba zárva őrzik és ápolják a letűnt korok emlékeit.

Azt hihetnénk, ez maga a világ vége, annak minden romantikus vidéki bájával – ám itt jártunkkor, amikor épp az újbor kóstolásához rotyogott a bogrács, megtudtuk, hogy csak úgy pezseg a közösségi élet. Vagy mondjuk úgy, „bugyog”, hiszen a Zalai Borút Egyesület boros rendezvényei mellett a szomszédos Pakod Bugyborék Egyesülete is előszeretettel szervez ide zsivány hétvégéket kurjongató betyárokkal, hagyományőrző rendezvényeket, „EUfória” és más, több távon teljesíthető túrákat, amelyekhez szőlőhegyi tanösvényt létesítettek.

Nincs óvoda, nincs bolt, sem iskola, még a templom is egy módosabb portából lett átalakítva, megtoldva egy vörös bazalt toronnyal. De fát ültetnek az újszülötteknek, s szívesen járnak ide vissza a faluból elszármazottak, és világot járt külföldiek is vertek itt gyökeret szépen felújított házakban, aktívan kivéve részüket a főzőversenyeken, kenyérsütéseken és más közösségi, turistákat is csalogató rendezvényeken.

A falucska szíve a templom mellett található Noé Borház, amelyet 2007-ben a Zalai Borút Egyesület avatott fel.

A különleges kis birtok, amelyet a borok szerelmeseinek szántak, borházként, tájházként és közösségi házként is működik.

A 200 éves L-alakú boronapince eredetileg nem itt állt. Mint a skanzenekben, itt is szerető, hagyományok és kulturális örökségek iránt elkötelezett kezek munkájával épült újjá a letűnt korok egy jellegzetes zalai darabkája. Benyitva a tapasztott falú, döngölt padlójú lakórészbe, minta épp csak előbb hagyták volna a szék támláján a kabátot.

S hogy Noé apánk volt-e az? A Teremtés Könyvében ugyan ő is szőlőt termesztett, és az özönvíz idején fajokat mentett – így a borház felszentelésekor ő lett a méltó névadó. Hiszen a Noé Borház további kuriózuma, hogy az ampelográfiai kertben 85 hagyományos és korszerű magyar szőlőfajta génállományát ápolják.

S ha egy dötki túra után a vidéki levegő, a csend és a vendégszeretet maradásra csábít, érdemes a vidék illatos, élénk, tüzes fehérborait kóstolgatva meghallgatni a falu múltjának érdekes történeteit, és akár helyben aludni is rájuk egyet, hiszen az Ökológiai és Vidékfejlesztési Tájközpont szálláshelyként is működik.

A blogbejegyzés az Interreg V-A Szlovénia-Magyarország Együttműködési Program 2014-2020 támogatásával valósul meg.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!