Szeged
A Szegedi dóm a város ikonikus épülete, építése és környezetének kialakítása szorosan összefonódik az 1879-es szegedi árvíz utáni újjáépítéssel. 1880-ban ugyanis a képviselő-testület ünnepi fogadalmat tett, hogy a város újjáépítésének emlékére monumentális templomot épít.
A megfelelő helyszínt csak nehezen sikerült megtalálni: az első elgondolás szerint a korábbi főtéren, a barokk stílusú Szent Demeter-templom helyén épült volna fel a dóm, de a lakosság egy része ezt ellenezte
Az első terveket Schulek Frigyes, a budai Halászbástya alkotója készítette, aki neoromán stílusú templomot tervezett és a párizsi Sacré Cœur-székesegyházhoz hasonlóan a szegedi dómot is fehér kővel akarta burkolni. Foerk Ernővel azonban módosíttatták a tervet, aki inkább a lombardiai tégla-architektúrához vonzódott.
Az ünnepélyes alapkőletétel 1914. június 21-én történt, de az I. világháború, a forradalmak és az infláció miatt a templom felszentelésére csak 1930 októberében került sor Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter jelenlétében. A szertartás során helyezték el Szent Gellért ereklyéjét, amelyet a velencei pátriárka adományozott a dómnak, s másnap felcsendült Dohnányi Ernő a jeles alkalomra komponált Szegedi miséje.
Még az építkezés befejezése előtt pályázatot írtak ki a Dóm tér rendezésére, amelyet Rerrich Béla nyert meg. A 12 ezer négyzetméter alapterületű teret szinte teljesen körülfogó egyetemi épületek és a püspöki palota 1929 és 1932 között készültek el. A Kolozsvárról Szegedre költöztetett tudományegyetem térre néző falán, az árkádok alatt alakították ki a Nemzeti Pantheont, a magyar művészek és tudósok emlékhelyét. A kitűnő akusztikájú téren Juhász Gyula ötlete nyomán 1931 nyarán tartottak először színházi előadást, ma a különleges atmoszférájú, monumentális helyszínen rendezik a Szegedi Szabadtéri Játékokat.
A templom kezdettől fogva a csanád vármegyei püspökség, 1950-től a Csanádi egyházmegye, majd 1982-től a Szeged-Csanádi Egyházmegye székesegyháza.
A Magyarország 5. legmagasabb templomának tartott Magyarok Nagyasszonya-székesegyház a 20. századi egyházi építészetünk legmonumentálisabb alkotása.
A templom főhomlokzatát a két karcsú harangtorony határozza meg, kisebb tornyok állnak a kupola négy sarkán és a szentély két oldalán, az épületet összesen 57 torony ékesíti. A toronyórák Magyarország legnagyobb számlapú órái, a tizenhat szögletű, gúlával lefedett kupola csúcsán toronygömb és napsugaras kereszt található.
A középrész főkapujának baldachinját oroszlán tartja, a két vörösréz ajtószárnyat 12-12 bibliai tárgyú dombormű díszíti. A kapu fölött Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya látható Jézussal, két oldalán a tizenkét apostol mozaikképe sorakozik. A Mária-szobor fölött hatalmas rózsaablak van, két oldalán a magyar címer két mezejével. A rózsaablak fölött görögkereszt látható a négy evangélista jelképével, fölötte 13 fülke, közöttük két ülő, koronás alak, akik a pápaságot és a királyságot jelképezik. Az oromzat csúcsán két angyal tartja a napsugaras keresztet. A két oldalbejárat a Béke és a Háború kapuja, felettük a felirattal: Venite adoremus (Jöjjetek, imádjuk!), illetve Vae victis (Jaj a legyőzöttnek!).
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!