Mártélyi holtág, a Tisza-szabályozás élő emléke

Itthon

2021. október 27. Halász Gabi Nagy Andrea

Megosztás:

A 3500 kilométer hosszú gátrendszert és a 170 kilométeres folyómedret ugyanis kézi erővel építették meg.

Az 1971 óta védett, hazánkban sorrendben a harmadik – de első ártéri – tájvédelmi körzete a mártélyi. A Tisza szabályozása gazdag környezetet alakított ki a védőtöltések és a folyóvíz közötti úgynevezett hullámtérben.

Mártély fő zoológiai értéke gazdag madárvilága. Eddig 245 madárfajt regisztráltak a területen, a költő fajok száma 112.

fotó: Nagy Andrea | Csodálatos Magyarország

Mártély a Holt-Tisza egyik legöregebb halászfalva, területe már az Árpád-korban lakott volt. Mivel a Tisza a középkorban bővelkedett halakban, ezért Árpádházi királyaink több halászóhelyet is adományoztak távoli kolostoroknak. Így került Mártély, a zalavári apátság tulajdonába.

fotó: Nagy Andrea | Csodálatos Magyarország

A török hódoltságot a falu viszontagságokkal bár, de átvészelte. A 18. században a Károlyiak birtoka lett, akik csanyteleki dohánykertészeket telepítettek oda. A kertészkedés megszűnése után 1860-tól halászként, béresként élt a falu lakossága.

A Tisza szabályozásával, 1887-1892 között a falu mellett, illetve határában két levágott holtág keletkezett.

fotó: Nagy Andrea | Csodálatos Magyarország

A magyar nyelv holtágnak hívja azokat a folyószakaszokat, melyek egyik vagy mindkét vége beiszapolódik, míg az élő folyó irányt változtat. Azokat a holtágakat, melyek nyílt vízfelülettel rendelkeznek, morotváknak nevezzük. A Tisza vidéke a folyó szabályozásainak köszönhetően bővelkedik mindkét típusban.

Ezek hozzák együttesen létre a Holt-Tiszát, mely egy terebélyes holtágrendszer, időnként hatalmas morotvákkal tarkítva.