Több mint kétszáz borospince sorakozik a Budapest közelében fekvő pátyi Pincehegyen

Itthon

2026. október 21. Halász Gabi Setéth Fazekas Hajnalka

Megosztás:

Faragott kőkeretes kapuk, régi présházak és fákkal szegélyezett utcák jellemzik a Budapesttől alig húsz kilométerre található pátyi Pincehegyet. A több mint kétszáz éves pincefalu a Zsámbéki-medence egykori bortermelésének egyik értékes építészeti emléke.

Páty határában, a löszös domboldalon hozzávetőleg 250 borospince található. Az eléjük épített présházak szorosan egymáshoz kapcsolódnak, így a Pincehegy inkább egy kisebb falurészre emlékeztet, mint hagyományos pincesorra.

A terület kialakulása a 18. század végére és a 19. század elejére vezethető vissza. A szőlőtermesztés jelentősége azóta többször megváltozott, a régi épületek nagy része azonban fennmaradt.

Már 1820-ban több mint száz épület állt a Pincehegyen

A pincék létrejöttét elsősorban Páty földrajzi adottságai magyarázzák. A régi falu völgyben feküdt, ahol a magas talajvízszint miatt nehéz volt megfelelő bortároló helyiségeket kialakítani. A település fölé emelkedő, löszös talajú domboldal viszont alkalmasnak bizonyult pincejáratok vájására.

A községi tulajdonban lévő területen a gazdák pincehelyeket szereztek, majd kialakították föld alatti tárolóikat és az eléjük épített présházakat.

A legrégebbi ismert pincék között 1805-ből és 1816-ból származó építményeket is számon tartanak. Egy 1820-as térképen már több mint száz épület látható, ami arra utal, hogy a pinceépítések akár a 18. század végén elkezdődhettek.

A 19. században Páty a Buda környéki bortermelés egyik jelentős településévé vált. A helyi gazdák elsősorban vörösbort készítettek, amely Pátyi vörös, illetve Budai vörös néven volt ismert.

Az építkezések a következő évtizedekben is folytatódtak, egészen a 20. század első harmadáig. Az épületegyüttes méretét jól érzékelteti, hogy Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató egy 1954-es tanulmányában „Pátyi Pincevárosként” említette a területet.

3 / 11

Több mint kétszáz borospince sorakozik a Budapest közelében fekvő pátyi Pincehegyen

FOTÓ: Setéth Fazekas Hajnalka

Régi présházak, faragott kapuk és föld alatti járatok

A présházak homlokzatain faragott kőkeretek, kovácsoltvas szerelvények és régi fakapuk figyelhetők meg. Egyes épületeken az építés évszámát jelző feliratok is fennmaradtak.

A présházak mögött a löszös domboldalba vájt pincejáratok húzódnak, amelyeket helyenként kővel vagy téglával erősítettek meg. A föld alatti helyiségek viszonylag állandó hőmérséklete megfelelő körülményeket biztosított a bor tárolásához és érleléséhez.

Az utcákat hársak, diófák, kőrisek és akácok szegélyezik. A présházak előtt helyenként padok, asztalok és szabadtéri kemencék találhatók, az egykori szőlőtermesztés emlékét pedig szőlőfajtákról elnevezett utcák is őrzik.

A Nagypince egykor az egyházi tizedként beszedett bort tárolta

A pátyi Pincehegy egyik különleges építménye a Nagypince, amelyet Váradi-pince néven is ismernek. A 19. század első felében kialakított pince eredetileg a telki apátsághoz tartozott, és az egyházi tizedként beszedett bor tárolására szolgált.

A föld alatti építmény három párhuzamos pinceágból áll, amelyeket két keresztjárat köt össze. A járatok olyan tágasak, hogy egykor lovaskocsival is közlekedhettek bennük.

A pince később a Váradi család birtokába került. A második világháború idején a Hoffmann Gépgyár raktárként használta, az egykori présház pedig a háború végén megsemmisült. Az építmény a következő évtizedekben is többféle célt szolgált: mezőgazdasági terményeket tároltak benne, az 1990-es években pedig gombatermesztésre használták.

5 / 11

Több mint kétszáz borospince sorakozik a Budapest közelében fekvő pátyi Pincehegyen

FOTÓ: Setéth Fazekas Hajnalka

A filoxéravész visszavetette a pátyi bortermelést

A 19. század végén a magyarországi szőlőültetvényeket súlyosan károsító filoxéra Pátyot sem kímélte. Az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetű a helyi szőlőterületek jelentős részét elpusztította, így a korábban virágzó bortermelés visszaesett.

A pincéket ezt követően is használták, a bor mellett mezőgazdasági terményeket és élelmiszereket tároltak bennük.

Az 1930-as években ismét fellendült a szőlőművelés, ám a második világháború és az 1960-as évek mezőgazdasági átszervezései újabb változásokat hoztak. A hagyományos családi gazdálkodás háttérbe szorult, több pince pedig elveszítette eredeti rendeltetését.

A rendszerváltás után ismét növekedni kezdett az érdeklődés a régi épületek megőrzése és a helyi borkészítés iránt. Több présházat felújítottak, néhány pincében pedig ismét bort készítenek.

Páty 2004-ben ismét az Etyek–Budai borvidék részévé vált, 2012-ben pedig a Magyar Pincefalvak Vidékfejlesztési Szövetségének alapító tagjai közé került.

Pincenapok és boros rendezvények Pátyon

A Pincehegy napjainkban kulturális és közösségi eseményeknek is helyet ad. A legismertebb rendezvény a több évtizedes múltra visszatekintő Pátyi Pincenapok, amelyet hagyományosan júniusban tartanak. A fesztiválon a helyi borok és gasztronómiai kínálat mellett koncertek, kulturális és családi programok várják az érdeklődőket.

A rendezvényeken a részt vevő borászok boraival és a régi pincék mai használatával is megismerkedhetnek az érdeklődők.

A présházak többsége magántulajdonban van, ezért belső tereik nem látogathatók szabadon. Pincelátogatásra és borkóstolásra meghirdetett programokon, illetve előzetes egyeztetéssel nyílhat lehetőség.

7 / 11

Több mint kétszáz borospince sorakozik a Budapest közelében fekvő pátyi Pincehegyen

FOTÓ: Setéth Fazekas Hajnalka

Hasznos tudnivalók a pátyi Pincehegy felkereséséhez

Páty Pest megyében, Budapesttől mintegy húsz kilométerre található. Autóval az M1-es autópálya biatorbágyi lehajtója felől közelíthető meg, de a településre Budapestről autóbuszjáratok is közlekednek.

A Pincehegy gyalogosan járható be a legkényelmesebben. A domboldalon vezető utcák és az egyenetlenebb útszakaszok miatt célszerű kényelmes cipőben érkezni. A pincesor közterületei egész évben bejárhatók, így a régi présházak és kapuk rendezvényektől függetlenül is megtekinthetők.

A pátyi Pincehegyen a különböző korokból származó présházak, a faragott kapuk és a föld alatti járatok bejáratai mellett a település történetének apró részletei is megfigyelhetők. Az épületek egy részét ma is használják, így a több mint kétszáz éves pincefalu nem csupán a múlt emléke.

Kapcsolódó