A Zsámbéki-medence Pátyi pincehegye és mesébe illő présházai

A Pátyi pincehegy az Etyek-Budai Borvidék része, s a római korig vezethető vissza a szőlőművelés története e területen.

Páty a budai hegyek lábánál, a fővárostól 20 kilométerre, a Zsámbéki-medencében fekszik, nevét IV. László király 1286. május 12-én kelt adománylevele említi elsőként, Paagh formában. Az emberi élet nyomai azonban e területen jóval korábbra vezetnek, hiszen az ásatások során a mai Páty külterületén a régészek  középső bronzkori leletekre is bukkantak.

A szőlőtermesztés már a római korban is jelentős volt e területen, de a 19. században főszerepet kapott. Ugyanis egy, a bortárolás javítására született uralkodói rendelet következtében a másra nem hasznosított területeken pincét építhettek a szőlőtermelők, akik ingyenesen vagy csupán csekély ellenérték fejében jutottak hozzá a területhez.

A pátyi pincék tanúi az egykori legendás budai szőlő- és borkultúrának, a legrégebbi présházak az 1820-as évekből valók és a 20. század első harmadáig követhető az építkezés. A pincék zártsorúan csatlakoznak egymáshoz, több utcát is kialakítva, melyeket szőlőfajtákról neveztek el, mint Kéknyelű sor, Kékfrankos sor, Turán sor, Otelló sor vagy épp Furmint sor.

A présházak mészbe vagy mészhabarcsba rakott darab kövekből, törtkőből készültek. Az oromfalakat általában puha mészkő lapokkal fedték le. A homlokzatok felületét natúr kővel, cementtel, az ajtólapokat fára dolgozott vaslemezekkel fedték. Az ajtók kő keretesek ugyanúgy, mint az ablakok. A falakat és az ajtókat színesre festették.

Egyre többen térnek vissza a régi hagyományokhoz és foglalkoznak újra szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. A helyiek számára a Pincehegy azt a nyugodt, kellemes környezetet biztosítja, ahová a mindennapi gondok elől elhúzódhatnak. A pince elé helyezett padok, asztalok, kerti kemencék köré baráti társaságok gyűlnek össze egy kis borozgatásra, beszélgetésre, mulatozásra. Az évente megrendezésre kerülő Pátyi Pincenapokon benépesül a Pincehegy, életre kelnek a több száz éves pincék és festői szépségükkel újra és újra elvarázsolják az idelátogató vendégeket.

A pincehegy mindkét végén lehetőség van parkolásra: keleti felén, a Mélyárok utca felső részén, ahonnan nyugati irányba tartva sétálhatunk be a pincék közé. A nyugati felén, a Torbágyi út mellett, az Otelló sor és a Napraforgó utca találkozásánál. Itt rögtön több pincét találunk.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!