Hangulat, ami rabul ejt – barangolás a Hajósi Pincefaluban

Bor & Gasztro

2025. szeptember 25. Halász Gabi László Bozsits

Megosztás:

A Duna-Tisza közén, Kalocsától kb. 20 kilométerre bújik meg Hajós városa, amelyet a bor kedvelői leginkább a híres pincefaluról ismernek.

Ez Európa egyik legnagyobb összefüggő pincefaluja: több mint 1200 présház és borospince sorakozik itt, hangulatos utcákban, szinte önálló települést alkotva a falu szélén.

A pincefalu története szorosan összefonódik a település múltjával. Az oszmán háborúk idején a környék szinte teljesen elnéptelenedett, majd a 18. század elején a sváb telepesek újra benépesítették. Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződése szabályozta a letelepülők szőlőtelepítési kötelezettségeit és jogaikat. Valószínű, hogy az érsek kívánságára élesztették újjá a török idők előtti szőlőskerteket, és a 18. század végén, 19. század elején már megindult a pincék építése.

Évszázadok nyomában

A hajósi présházak nem a faluban épültek, hanem a település melletti löszháton, mivel a belvízi problémák a belterületen nem tették lehetővé a pinceásást. Az 1851-es adatok szerint már 553 hold szőlőt műveltek, és 363 pince állt a településen. A századfordulóra a szőlőültetvények kiterjedése 1200 holdra nőtt, a pincék száma pedig 850-re emelkedett.

A 20. század elején épültek azok a vályogfalú, tapasztott oromzatú présházak, amelyek ma műemlék jellegűek. Az 1935-ös statisztika szerint Hajóson már 1812 holdon termesztettek szőlőt, és jó évjáratokban 25–30 ezer hektoliter bort is tároltak a pincékben. A második világháború idején azonban a gazdák nehéz helyzetbe kerültek: az átvonuló katonák feltörték a présházak egy részét, a nyitva maradt pincék kifagytak, sok hordó és bor odaveszett. A legnagyobb pusztítást mégsem a háború, hanem az azt követő évek gazdasági nehézségei okozták.

Az 1960-as évektől indult meg a pincefalu újjászületése: a visszatérő sváb családok újra művelték a szőlőt, felújították a présházakat, és fokozatosan kialakították a pincefalu mai arculatát.

1 / 9

Hangulat, ami rabul ejt – barangolás a Hajósi Pincefaluban

FOTÓ: László Bozsits

Pincék, amelyek történeteket őriznek

A hajósi pincék szíve a „pincelyuk”: egy 20–35 méter hosszú, kézzel vájt járat a löszfalban, amely 3–6 méter mélyen húzódik, kezdetben téglaburkolat nélkül. A 80-as évektől kezdett elterjedni a kitéglázás, részben tartóssági, részben esztétikai okokból. A járatok enyhén lefelé lejtve vezetik a látogatót a hordók világába, ahol a bor érlelődik.

Bár nem minden szőlőből készül itt bor – hiszen a termés egy részét már a tőkén eladják a gazdák –, a pincefaluban tárolt mennyiség zöme családi szükségleteket elégít ki. A borospincék mintegy 90 százalékában tíz hektoliternél kevesebb bor érlelődik, kisebb hányadát értékesítési céllal tartják.

A pince fontos része a présház. Egyik felében a szőlőművelés és feldolgozás eszközei kaptak helyet: a prést, a darálót és az erjesztőkádakat itt tárolják. A másik rész a „kisszoba”, amely egyszerre volt pihenő a munkát végző gazda számára és vendégfogadó hely a barátoknak. Egyszerű berendezés jellemzi: konyhaszekrény, asztal, székek, egy fekvőhely, télen pedig kályha vagy kandalló gondoskodott a melegéről.

Bor, zene, hagyomány

A Hajósi Pincefalu ma nemcsak borászati központ, hanem kulturális helyszín is. Évente több alkalommal rendeznek itt nagyszabású eseményeket, például az Orbán-napi Borünnepet, a Tavaszi, Nyári vagy Adventi Pincenyitogatót, valamint a szüreti mulatságokat. Ilyenkor a bor mellé zene, tánc és hagyományos sváb ízek társulnak, és a pincefalu megtelik élettel.

8 / 9

Hangulat, ami rabul ejt – barangolás a Hajósi Pincefaluban

FOTÓ: László Bozsits

Hangulat, ami rabul ejt

A Hajósi Pincefalu különlegessége nem pusztán a borban rejlik, hanem a közösségben és a hagyományőrzésben. A rendezett utcák, a szőlőhegyek látványa és a pincebejáratok sorfala egyedi atmoszférát teremt. A pincék sora évszázadok szorgalmáról mesél, és mindmáig élő példája annak, hogyan fonódik össze a borászat, a kultúra és a közösségi élet.

Négy ok, hogy Hajósra látogass

Mert Európa legnagyobb pincefaluját láthatjuk.
Mert a bor mellett a sváb kultúra és a vendégszeretet is része az élménynek.
Mert a présházak utcái minden évszakban más hangulatot árasztanak.
Mert a rendezvények – fesztiválok, szüretek, borünnepek – felejthetetlen programot kínálnak.

Kapcsolódó