Sánc-hegy Nyergesújfalu
Nyergesújfalu, 2536 Magyarország
A Duna fölé magasodik Nyergesújfalu nyugati határában a Sánc-hegy, melynek jó fekvését már a rómaiak is kihasználták.
Castellamut, kis erődítményt építettek rá (kb. 80×80 méteres), amely a II-III. században kiépített limesnek (határ) volt az egyik védelmi pontja.
Rákóczi kurucai 1706-ban szintén felfedezték a Sánc-hegy stratégiai jelentőségét. A központi vár keleti sánca alatt illegális ásatás tárta fel egy négyszögletes, 2,8 x 2,4 méter belső méretű torony alapfalait. Az 1930-as években Neogrády Sándor, 1969-ben és 1985-ben Visy Zsolt készített légifelvételt a sáncvárról. A fotókon a központi vár belső területén épületek körvonalai látszanak, de egyelőre bizonytalan, hogy római, vagy kuruc kori maradványok-e. A légifelvételek alapján Soproni Sándor kísérelte meg, hogy rajzban rekonstruálja a római tábor körvonalait.
Az 1969-es légifelvételen az északkeleti elővédmű előtt kb. 20 méterre, sűrű, bokros, fás területen rövid, sáncra emlékeztető alakzat látszik. Ez azonban egy közelmúltban végzett földmunka eredménye, mert Neogrády felvételén a terület még teljesen tiszta, fátlan és sáncnak nyoma sincs. A római táborral azonos területen, de nagyobb kiterjedésben, néhány kisebb beásástól eltekintve, ma is jó állapotban állnak a kuruc kori erőd sáncai, árkai. Központi része háromszög alakú, hossza 220, legnagyobb szélessége 130 méter. A Dunára néző oldalát egyenes szakadék zárja le. Két háromszög alakú, külső előműve közül az egyik a központi vár délkeleti oldalától 80 méterre, a másik az északkeleti oldaltól 35 méterre emelkedik. Valamennyit sánc és külső árok védi. A központi vár északi csúcsa alatt, átlag 40 méterre, még egy rövid sánc és árok húzódik a szakadékig. A központi vár északi sarkában nyolcszögletű, kettős árok vesz körbe egy 20 méter átmérőjű, kör alakú területet, az árkok átmérője 4-6 méter. A kör közepén sekély, 80 cm mély mélyedés van, szélei elmosódottak.
A légifelvételeken a nyolcszögletű kettős árok még ép, azóta azonban több beásás történt, az árkok már több helyen hiányosak. Eredetére nincs adatunk, valószínűleg a kuruc korból fennmaradt ágyúállás lehet. A központi vár keleti sarkától 130 méterre, délkeletre egy egészen különálló, hegyes szögben végződő elővédmü ugrik ki, hossza 35, szélessége 22 méter, mély árok veszi körbe. Közepén 1896-os millenniumi emlékmű áll. A központi várral egyenes árok köti össze, mindkét oldalát alacsony sánc és külső árok kíséri. Az egész terület füves, jól áttekinthető, csak az utóbb említett délkeleti, legtávolabbi kiserődöt borítja ritkás erdő. A központi erőd északi csúcsa alatt kis barokk kápolna alapfalai láthatók. A kápolnát 1731-ben és 1864-ben is említik. Ugyanitt a XVIII. században kálvária is volt (ezért nevezték a sáncvárat „szentkereszti sáncnak” is). A kálvária régi keresztjének a helyén ma 1861-es évszámú kőkereszt emelkedik. A kápolna mellett egykor remetelak is állt, a XVIII. században időnként egy-egy remete is lakott benne. A remetelakot Rákóczi is említi, az ostromkor a védők egy része oda menekült.
Fotó: Jenes András
