Az érsekvadkerti Helytörténeti Emlékház a település múltját és hagyományait mutatja be.

Érsekvadkert Nógrád vármegye egyik legrégebbi települése a Börzsöny lábánál, melyet 1227-ben már az esztergomi érsek itteni vadaskertjeként említenek az oklevelek. Ez a minősége nagyban meghatározta a falu sorsát: volt idő, amikor a megye legnagyobb kiterjedésű és lakosságú helysége volt. Nevében az „Érsek” előtag a település egykori birtokosára utal. Érsekvadkert ma is őrzi történelmi örökségét, melyre a központjában álló katolikus templom is emlékeztet; főoltárát Vaszary János festménye díszíti. Az ország egyik legszebb részén fekvő település emlékeit, a helyi paraszti kultúra másfél évszázados időszakát az érsekvadkerti néprajzi gyűjtemény mutatja be, amelyet a Helytörténeti Emlékház kiállítása őriz.

A Helytörténeti Emlékház egy valaha módos gazda 20. századi háza, amely önmagában is a helyi népi építészet értékes emléke. Az itt található, páratlanul gazdag gyűjteményt évtizedek munkájával a Réti házaspár hozta létre. A nyugalmazott pedagógusok az 1950-es évektől gyűjtötték a falu népi életéből fennmaradt tárgyakat, viseleteket és dokumentumokat. A néprajzi tárlat a mezőgazdasági munka eszközeitől kezdve, a „tiszta szoba” ünnepi kellékein át, a mindennapok használati tárgyait és bútorait, valamint az érsekvadkerti népviseletet mutatja be.

A kiállítás főbb részei és tárgyai

A Helytörténeti Emlékházban a korabeli életmódot három szobában berendezve mutatják be, melynek központi eleme egy nyolc felnőttből és három gyermekből álló bábcsalád, korhű, helyben készült érsekvadkerti népviseletbe öltöztetve.

Az érsekvadkerti népviselet a palóc népviselet egyik legdíszesebb és legkarakteresebb változata. Sajátossága a nők esetében a puha konty felett viselt, fehér gyolcsból készült, lyukhímzéses, keményített fejkendő, amelyet az áll alatt kötnek meg, valamint a pántos félcipő és a csíkos, kézzel kötött harisnya. Kedveltek voltak még a pruszlikok (lajbik) és a testhezálló kabátok. A szoknyák anyaga a kékfestőtől kezdve a selymen át egészen a brokátig terjedt.

A férfiak viselete hamarabb polgáriasodott: a sötétkék vagy fekete posztóruhát az 1940-es évekig viselték, szabása kevés díszítést tartalmazott. Jellemző volt a pörge kalap, ünnepi alkalmakkor pedig a mellény és a fehér ing. A viselet színei az életkort és az alkalmat is jelezték: a fiatalok világosabb, élénkebb színeket, míg az idősebbek sötétebb (fekete, sötétkék) árnyalatokat hordtak.

A paraszti gazdaság és a háztartás emlékei három helyiségben a látogatók, ahol az érdeklődők megismerhetik a hagyományos paraszti gazdálkodásban és a mindennapi életben használt eszközöket. Ez magában foglalja a mezőgazdasági szerszámokat, a konyhai és háztartási eszközöket, valamint a „tiszta szoba” ünnepi kellékeit és bútorait.

A népművészet és mesterségek gyűjteménye helyben készült szőtteseket, hímzéseket és egyéb textíliákat tár a látogatók elé. A gyűjtemény része egy máig működő szövőszék is, amelyen a szőnyegszövés folyamatát bemutatják, valamint a régi mesteremberek (például kovácsok, bognárok) szerszámait is megtekinthetik az érdeklődők. A kiállított tárgyakon túl számos régi fotó segíti a falukép változásainak és a hajdan itt élt emberek életmódjának megértését, amelyet a katolikus egyház – mint földesúr – szigorú rendje és a palóc paraszti öntudat határozott meg.

A Helytörténeti Emlékházban interaktív foglalkozásokat is szerveznek, amelyek középpontjában általában a népi mesterségek és a paraszti konyha ételei állnak. A bemutatók során a látogatók kipróbálhatják a szőnyegszövést a máig működőképes szövőszéken, végigkísérhetik a kenderfeldolgozás fázisait (tilolás, gerebenezés), és láthatják, hogyan lesz a rokkán a kócból fonal.

A foglalkozások gyakran egészülnek ki gasztronómiai elemekkel is. Ilyenkor a kemencében vagy a sparhelten hagyományos vadkerti ételek készülnek, például a híres nagygönc vagy kőttes tészták, amelyeket a résztvevők közösen készítenek el és fogyasztanak el.

A helytörténeti előadások alkalmával az itt őrzött tárgyak kézbe vehetők, működésüket (például vajköpülő, daráló) a gyakorlatban is bemutatják. A tárlatvezetések során lehetőség nyílik a helyi népviselet egyes darabjainak közelebbi megismerésére, sőt bizonyos foglalkozások keretében a gyerekek fel is próbálhatják a jellegzetes viseleti darabokat, így élményszerűen tapasztalhatják meg a régi korok hangulatát.

Nyitva tartás: előzetes bejelentkezéssel látogatható.