Itthon
A látogató, aki átlépi a skanzen kapuját, mintha időgépre szállna: apró házak, dombtetőre épült porták, kovácsműhely, harangláb és füstöskonyhák idézik fel a Nyugat-Dunántúl 18–20. századi falvainak életét. Ez a múzeum azonban nemcsak egy néprajzi látványosság – hanem történeti, kulturális és építészeti örökségmegőrzés szempontjából is kiemelkedő érték.
A Vasi Múzeumfalu megalapításának gondolata már 1939-ben felmerült, ám a második világháború elsodorta a terveket. Az elképzelés az 1950-es években került ismét előtérbe, amikor megkezdődött Vas vármegye népi építészeti emlékeinek módszeres gyűjtése. Kezdetben a különböző tájegységek helyszínein mutatták be az összegyűjtött anyagokat, majd 1968-ban döntés született egy központi, szabadtéri kiállítás létrehozásáról.
Az első harminc épület elszállítása és felállítása után a skanzen 1973-ban megnyílt a látogatók előtt, és azóta is folyamatosan bővül. Jelenleg 27 vasi település 39 épülete alkotja a kiállítás törzsanyagát, a tájegységek és társadalmi rétegek sokszínű bemutatásával. A Vasi Skanzen mára Szombathely leglátogatottabb múzeumává vált.
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
FOTÓ: Katalin Tóth Gulyás Kálmánné
A kiállítási terület három fő egységre tagolódik:
• a falu főutcájára, ahol utcaszerűen sorakoznak a zárt soros házak,
• a kis dombon elhelyezkedő szeres- és szórványtelepülési portákra,
• valamint a pincesorra, amely a gazdálkodáshoz és borkészítéshez kötődő építményeket mutatja be.
Az épületek nemcsak a földrajzi változatosságot reprezentálják – Kőszegi-hegység, Kemeneshát, Őrség, Vendvidék –, hanem a társadalmi különbségeket is érzékeltetik: szegényparaszti, polgári és kisnemesi lakóházak egyaránt láthatók. Az enteriőröket korhű bútorokkal, használati tárgyakkal, eszközökkel rendezték be.
A Vasi Skanzen legérdekesebb építményei:
• Molnaszecsődi fa harangláb – a 18. század elejéről származó építmény, a skanzen szimbóluma.
• Szalafői boronaház – tipikus őrségi füstöskonyhás lakóház.
• Pornóapáti német parasztház (1792) – fakéményes, füstöskonyhás lakóépület.
• Felsőszölnöki szlovén ház – a legősibb háztípus képviselője.
• Cáki kovácsműhely – szabadkéményes iparosműhely korabeli szerszámokkal.
• Perenyei kápolna másolata – az 1800-ban emelt barokk kápolna rekonstruált változata.
A lakóházak udvarait melléképületek, pajták, istállók, kutak és gazdasági szerszámok egészítik ki. A dombtetőn külön kis egységként tekinthetők meg egy szeres és egy szórvány településre jellemző porta is.
A Vasi Skanzen nem csak épületekről szól. A gazdasági udvarokon őshonos magyar háziállatok – például rackajuh, mangalica, magyar tyúkfajták – élnek. A falu „szőlőhegyére” régi szőlőfajtákat, a faiskolába őshonos gyümölcsfákat, a veteményesbe gyógynövényeket telepítettek, megidézve a paraszti gazdálkodás komplex világát.
A múzeumfalu különösen látványos a tematikus rendezvények idején: tavasszal tojásfestés és kézműves napok, nyáron aratási bemutatók, ősszel pedig a népszerű Szent Márton-napi vásár vonzza a látogatókat. A kézműves programok, népi játszók és mesterségbemutatók a gyerekek és családok számára is élményszerűvé teszik a múlt megismerését.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!