Ónod: történelmi gyökerek és természeti szépség a Bükk alján

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében egy különleges történelmi helyszín várja a látogatókat: az Ónodi vár és az azt körülölelő Ónod község.

Ezek a helyszínek tökéletes egyensúlyt kínálnak a történelmi felfedezések, a természeti szépségek és a kulturális gazdagság között.

Ónod történelmi öröksége

Az ember régóta jelen van ezen a területen, amit a bronzkori, vaskori és szkíta leletek is igazolnak. Az első írásos említés a településről 1296-ból származik, akkor Olnod néven. Ebben az időszakban egy másik település is létezett a közelben, Farkaskorhija néven, amit néha Felső-Ónodként is említettek.

A 14. században már városnak tekintették, köszönhetően földrajzi helyzetének és birtokosainak. A település közelében lévő Sajó átkelő és a környékbeli utak fontosak voltak. Cudar Péter, a hely egyik 14. századi birtokosa, kővárat épített a Sajó közelében. A Cudar család kihalása után a várat több nemesi család birtokolta, és többször is megostromolták. A kuruc időkben fontos szerepet játszott, de a harcok után elhagyatottá vált. A 16. századtól a Rákóczi család segítette a települést, amelynek több tagja is kapcsolódott Ónodhoz. A török és kuruc időkben a megye lakossága jelentősen csökkent, de a 18. századra a település virágzóvá vált, majd később hanyatlani kezdett az iparosodás és a kereskedelmi szerepének csökkenése miatt.

A mai település szerkezetének jelentős része már a 18. századig létrejött. A korabeli meglévő út és közterülete hálózat – településszerkezeti léptékkel mérve – kisebb eltérésektől eltekintve érdemnem nem változott. A 20. század második felében figyelhető meg kisebb bővülés, jellemzően a település északi részén. Ennek oka – vélhetőleg – az érintett terület kedvező
helyzete, hiszen egyrészről magasabb fekvésű, másrészről közelebb a van a közeli nagyvároshoz, Miskolchoz.

Az Ónodi vár: a múlt kapuja

A várat az egykor mocsaras területen emelkedő kavicsos-homokos teraszon emelték, hiszen a számos folyó és patak nehezen megközelíthetővé és jól védhetővé tette ezt az árvízmentes kiemelkedést. A vár stratégiai jelentőséggel bírt, mivel védelmet biztosított a Sajó átkelőhelyének és a kelet felé vezető fontos útvonalaknak.

A vár története a 14. század közepére nyúlik vissza, amikor a Czudar főnemesi család tagjai erős kőfallal vették körbe a helyi plébániatemplomot, ezzel létrehozva egy uradalmi központot. Ennek az építkezésnek a kezdete Bulchidi Domokos fia, Czudar Péter kezdeményezése volt, melyet később fiai, Simon és Jakab Zsigmond király engedélyével folytattak és fejeztek be 1413-ra.

A Rozgonyi család és későbbi tulajdonosok, köztük Hunyadi Mátyás király, II. Ulászló király és a Tótselymesi Tarcai család birtokában a vár többször gazdát cserélt, mindeközben fontos szerepet játszott az ország védelmi rendszerében, különösen a török hódítások idején. A 16. században a Perényi család tulajdonába került, akik erősítették és modernizálták a várat, megvédve azt több török ostromtól is.

A 17. század folyamán a vár a Habsburg végvárrendszer részévé vált, majd több ostrom és gazdacsere után, végül a 17. század végére katonai jelentőségét vesztette. Ekkorra már többek között a krími tatárok és a kurucok ostromai is meggyengítették, és a Rákóczi-szabadságharc idején már csak rövid ideig szolgált gabonaraktárként, végül elhagyatottá vált.

A 19. században a romok fokozatosan eltűntek, a helyi lakosok és a gróf Török család a köveit más építkezésekhez használták fel. A várat és környékét ért árvizek tovább rontották állapotát, mígnem az 1985-ben kezdődő régészeti feltárások megállították pusztulását. A délkeleti bástyát és a hozzá kapcsolódó falrészeket helyreállították, kiállítást rendeztek be a bástyában.

A várba – amely négyszögletes alapú, négy sarkán egy-egy ó-olasz bástyával – a déli oldalon, egy töltésen lehet bejutni az egykori vizesárok felett. A 70×70 méter hosszú várfalak egy nagy szabad teret fognak közre. A bejárattól jobbra a délkeleti bástya helyre van állítva, melynek falán az 1707-es ónodi országgyűlésre emlékező tábla lett kihelyezve.

A várfalak szépen meg vannak magasítva és néhány épület körvonalai is kirajzolódnak. A keleti falról a közelben folyó Sajóra lehet látni, míg a nyugati fal Ónod településére néz.

Tájház: emlékek a fehér falak között

A vár közelében található a település legértékesebb népi építészeti emléke. A korabeli lakóépület jelenleg tájházként üzemel, így itt a építészeti örökség mellett számos néprajzi emléket is találunk.

Az épület 1880-ban épült, mestergerendáján 1880. május 7. felirat olvasható. 1981-ben eredeti stílusjegyeit megőrizve állították helyre. Északi háztípus, mely eredetileg az egyhelyiséges, belső fűtésű kemencés lakóház előbb nyitott, majd később zárt előtérrel bővülő formájából alakult ki. Háromhelyiséges alaprajzi egység jellemzi: a lakószoba és a kamra, ahová a kettő között kialakított előtéren – pitvaron – át lehet bejutni. A ház tetőzete szarufás, kakasülős szerkezetű. Tetőformája nyeregtető, mely déli végén kontyolt, északi végén felül csapott, jellegzetes oromzattal. A falak vályogból készültek, tapasztással simítva, kívül-belül mésszel fehérre meszelve.

Állandó kiállításai:
– lakóház: házbelső, életmód, használati eszközök, bútorok
– fazekas mesterség: kulacsok, pálinkás butéliák, korsók
– ónodi téglagyűjtemény

A igényesen megtartott és felújított épülethez gondozott, árnyas udvar és mindezekhez szervesen illeszkedő fonott utca kerítés kapcsolódik.

Ha Ónodon járunk mindenképp keressük fel két kilométerre fekvő, a Muhi Csata 750. évfordulója alkalmából 1991. évben felavatott Muhi Csata Emlékművet. Csak egy rövid utazással elérhető Lillafüred megannyi szépsége, az Avasi kilátó, az Avasi pincesor, hogy csak néhányat említsünk a sok-sok látnivaló közül.

Közúton Ónod három irányból érhető el: Miskolc és Muhi felől a 3606-os, Nyékládháza felől pedig a 3602-es úton. Határszélét délen érinti még a 3308-as és a 3601-es út is.

Jegyvásárlás

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!