Lenyűgöző fotósorozat mutatja be a pentezugi vadlórezervátum téli életét
A Hortobágy szívében 3000 hektáros területet birtokol a világon regisztrált mintegy 2200 Przewalski vadlóból megközelítőleg 300 egyed.
A pentezugi vadlórezervátum a Hortobágyi Nemzeti Park magterületén helyezkedik el, s a park úgynevezett A-zónájához tartozik, ami azt jelenti, hogy a legszigorúbb védelmet élvezi. Látogatóktól elzárt terület, melyben az érzékeny faunát és flórát veszélyeztető bármilyen mezőgazdasági tevékenység végzése is tilos.
1969-ben a szabad természetből kihaltnak nyilvánították a Przewalski vadlovat, de megmentéséről nem mondtak le a szakemberek, és az állatkertekben megmaradt tucatnyi egyedből kiindulva tervszerű tenyésztési programok indultak.
E program keretében kerültek az első vadlovak Pentezugba, 1997-ben.
A pentezugi rezervátum emberi beavatkozástól mentes, a vadlovak sem takarmányt, sem vizet nem kapnak, mindezt maguknak kell megkeresniük, ahogy ezt eredeti élőhelyükön is tennék. Az utóbbi években télen egyre ritkább látvánnyá vált a tartósan hóval borított táj a pentezugi vadlórezervátumban is. A most leesett hó a Przewalski vadlovak amúgy sem monoton hétköznapjait is megváltoztatja.
Mivel vastag szőrzetük és a nyár folyamán felhalmozott zsírrétegük segíti őket a hideg hónapok átvészelésében, a folytonos legelésben a hótakaró sem akadályozza őket. Ilyenkor még a legfinnyásabb egyedek sem válogatnak, amit találnak azt esznek, sokszor a nádasok szélén keresve élelmet és menedéket a hideg szél elől.
A zord körülmények ellenére a háremcsődöröknek most is ébren kell lenniük, az agglegények harci kedve mit sem csökken a hideg beálltával, és a kancák uralma felett komoly verekedések törhetnek ki.
Pentezugban, bár tenyésztési program zajlik, mégsem avatkoznak be az állatok párválasztásába, a kancák maguk döntik el, hogy melyik csődör háreméhez csatlakoznak. Az utódok 2-3 évesen hagyják el szülői háremüket, így kerülik el a beltenyésztést. A fiatal kancák ekkor egy új háremhez, a mének pedig egy agglegénycsapathoz csatlakoznak, ahol 6-8 éves korukig készülnek a háremcsődör szerepére.
Miről ismerhető fel a Przewalski vadló?
A Przewalski ló a házilóénál kisebb, zömökebb alkatú, nyaka vaskos, színe a fakótól a barnáig terjed. Legfontosabb ismertetője az álló sörény, ami csak nagyon rossz kondíciós állapot esetén dől oldalra. Háta szíjalt: a sörénytől a farokig vékony sötét sáv húzódik a gerinc vonalán. Erre merőleges a váll vonalában megjelenő sötétebb, elmosódott sáv a vállkereszt. Hasi oldala világosabb, amit fecskehasnak nevezünk. Pofája mindig világos, többnyire fehér, szeme körül világos okuláré látható.
Rendkívül ellenállóak a betegségekkel szemben, strapabírók és kiváló állóképességük van. Igénytelen jószágok, hisz kevés és gyengébb minőségű táplálékkal is beérik, és ez elegendő számukra, hogy jó kondícióban átteleljenek. Jól tűrik a szélsőséges időjárási körülményeket. Egyedüli hátrányukként talán azt lehetne felróni, hogy egyáltalán nem szelídíthetők.
Honnan a vadló érdekes neve?
Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij orosz katonatiszt az 1870-es évek végén, az egyik expedíciója során, kilőtt egy állatot Mongóliában, amelyről azt hitte, hogy egy vadszamár. A bőrét elküldte Ivan Szemjonovics Poljakov neves zoológusnak Szentpétervárra. A tudós azonban felismerte, hogy nem vadszamárról van szó, hanem vadlóról. Ő írta le ezt a mindaddig kihaltnak vélt állatot.