Itthon
A somogyvámosi Pusztatorony nem csupán egy elhagyatott templomrom – sokkal inkább egy híd a múltba, amely évszázadok óta mesél az arra járóknak eltűnt falvakról, régmúlt életekről és kitartó emlékezetről.
Somogyvámos történelme egészen az avar korig nyúlik vissza. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amelyről 1237-ből származó írásos emlékek tanúskodnak, mint a szentmártoni apátság birtoka. A török hódoltság idején a falu teljesen elpusztult, neve feledésbe merült. Ekkor már létezett a közeli Vámos falu, amelyet az 1575-ös adólajstromban Vámosfalva néven említenek.
A 16. század végétől több neves család birtokolta a területet: Nagy István, a Gyulaffy család, majd Jankovich István és a Niczky család. 1856-ban Kund Vincze lett a falu ura, és leszármazottai egészen a 20. századig birtokolták.
A mai Ihász-dűlő területén egykor egy kisebb, félköríves szentélyű kápolna állt. Az első templom falai döngölt agyagba fektetett, keskeny, lapos téglákból épültek. A későbbiekben, a 12. században késő román, kora gótikus stílusú templomot emeltek ide: négyszögből nyolcszögbe formálódó, 21 méter magas karcsú tornyával, amely ma is stabilan áll.
A 13. század végén a templomot átépítették: a korábbi falakat felhasználva tágasabb, ötszögű szentélyt emeltek, a hajót kiszélesítették, és a boltozatok meglétét a külső támpillérek is jelezték. A masszív építmény lőrésszerű ablakaiból a környéket figyelték, s támadások idején menedékként szolgált a helyieknek.
A templomot a török időkben elhagyták, épülete fokozatosan pusztult. A 18. századra csak a nyugati fal, a félköríves szentély egy része, valamint a különleges formájú torony maradt fenn – innen ered a Pusztatorony elnevezés is. Nyolcszáz éves falai ma is középkori méltósággal őrködnek a somogyi táj felett.
A torony szabályos négyszög alaprajzú (4×4 méteres belmérettel), boltozott térből indul, majd a második emelet magasságában keresztmetszete nyolcszögletűvé válik, hogy aztán fokozatosan olvadjon gúla formájú sisakká. A fejéket egykor középkori gúlasisak koronázta.
A torony Somogyvámos központjától néhány kilométerre, földúton közelíthető meg. Nincs kiépített parkoló vagy látogatóközpont – épp ezért megőrizte természetes, érintetlen hangulatát. A látogatót keskeny út vezeti el a mezők és legelők között az időbe fagyott romig.
A környező táj idilli: tavasszal friss zöldekkel, nyáron aranyló kalászokkal, ősszel színes levélszőnyeggel öleli körbe a tornyot. Naplementekor különösen varázslatos látvány: a torony sziluettje álomszerűen olvad bele a narancssárga égboltba.
A toronyhoz Somogyvámosból a sárga sáv jelzésű turistautat követve kényelmes sétával is eljuthatunk.
Mint minden régi helyszín, a Pusztatorony is bővelkedik legendákban. Egyes állítólagos krónikák szerint a derékmagas falak egy barbárul befalazott gyermek testét rejtették – Koppány vezér fiát, a kis Kupát. A monda szerint a templom lakóépület volt, Koppány birtoka, aki Sarolt fejedelemasszonytól vámszedési jogot kapott, és a római hadiúton érkező kereskedőktől szedte a vámot.
Mások úgy tartják, hogy a torony egyben őrtoronyként is szolgált: lőrésszerű ablakaiból messzire elláttak a sík vidéken, és veszély esetén időben figyelmeztethették a környék lakóit.
A helyiek beszámolói szerint még ma is látni néha különös éjjeli fényeket a torony körül – bár könnyen lehet, hogy ezek csupán a somogyi éjszakák varázslatos játékai.
A somogyvámosi Pusztatorony egy csendes, titkokkal teli hely. Nem csupán a régmúlt emléke, hanem egy olyan helyszín, ahol a természet, a történelem és a legendák találkoznak. Ha egyszer ide eljutsz, hagyd, hogy a nyolcszáz éves kövek meséljenek – és engedd, hogy egy pillanatra megálljon az idő.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!