Az apátfalvai Lángó-kápolna, melyet legenda övez
A kápolnát 1900. augusztus 16-án, Havi Boldogasszony tiszteletére, Szűcs János apátfalvi plébános szentelte fel.
Makótól 10 kilométerre, a Maros folyó jobb partján fekszik Apátfalva, amely már Szent István korában is létezett, az első írásos emlékek 1334-ből valók. A történelem és a természet viharai többször elpusztították a települést. A település neve a Dózsa-féle parasztháború kapcsán került be az ország történetébe.
Több értékes történelmi öröksége közül az egyik a Lángó-kápolna, melynek állításához legenda kötődik: a szájhagyomány szerint a negyedik elemibe járó András – a módos Langó Mátyás és Szigeti Rozália fia – lába váratlanul lebénult. 1899-ben egy hatalmas vihar idején a gyerek eltűnt a tanyájukról, s csak hosszas keresés után talált rá egy segítségül hívott katona a Langó kereszt tövében. Langó Mátyás imái meghallgatásáért hálából építtette a kápolnát azon a helyen, ám a kisfiú térdgyulladása kiújulásába az építés évében belehalt.
Ez volt a legenda, a valóság egy picit más: az igaz, hogy a kápolna építése Langó Mátyáshoz kötődik, aki ezt önzetlenül vállalta magára, de valójában az apátfalvi határ több mint négyszáz tanyája lakóinak ájtatoskodási helyéül létesült, korábban a kápolna előtti, 1866-ban állított kereszt töltötte be ezt a szerepet.
A meszelt falú, színes üvegablakos, arányos épület csúcsíves ablakaival, ívsoros főpárkányával, az apostoli kettős keresztekkel, vakítóan fehér falfelületével messziről felhívja magára a figyelmet.
Az építés évében készült el a 16 téglaoszlopos kerítés, melynek valamennyi pillérére vaskereszteket helyeztek.