A fejlesztések érintik a magyar szürkemarha és házi bivaly tartást, a túzokélőhelyeket, valamint a a pannon szikes sztyeppek megőrzését.

A Körös-Maros Nemzeti Park tájékoztatása szerint az egyik projekt keretében a magyar szürkemarha és a magyar házi bivaly állomány téli tartási helyének fejlesztése valósul meg. Épül egy 400 állatot befogadó szürkemarha szárnyék, amely egész télen megfelelő védelmet biztosít a ridegtartáshoz szokott állatoknak, és egy 200 bivalyt befogadó istálló.

Az infrastruktúrafejlesztés során gépszínt, kútházat, tűzivíztárolót, trágyatárolót is építenek, közműveket és belső utakat alakítanak ki.

A fejlesztés eredményeképp a jelenleg még használatban lévő, az egyes puszták belső területein található téli tartási helyek kiválthatók lesznek, amelyek a továbbiakban nyári tartási helyként funkcionálnak majd.

Jelenleg a nemzeti parkok közül a KMNP kezelésében található a régi magyar háziállatfajták közül a magyar szürke szarvasmarha tinó állomány legnagyobb része és a fajta génmegőrzését szolgáló tehénállomány jelentős része.

A másik projekt során a cél a dévaványai-ecsegi pusztákon található túzokélőhelyek legeltetéssel történő kezelésének, a dürgő- és költőterületeken a kedvező élőhelyi feltételeknek a megteremtése. Ezáltal a pannon szikes sztyeppek és pusztai területek hosszú távú megőrzése biztosítható.

A Körös-Maros Nemzeti Parkot 2014-ben felvették a Békés megyei értéktárba.

Amit a Körös-Maros Nemzeti Parkról tudni kell: 

A Körös-Maros Nemzeti Park Magyarország hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. Működési területe Békés megye egész területe, Csongrád megye Tiszától keletre eső területe, valamint a Dévaványai-Ecsegi puszták és a Hármas-Körös hullámterének Jász-Nagykun-Szolnok megyébe nyúló része.

A mintegy 52 ezer ha védett területből több mint 6 ezer fokozottan védett. A terület két, arculatában eltérő tájegységre különíthető el. Egyik a Tisza és mellékfolyóinak (Körösök, Berettyó, Maros) egykor erekkel átszőtt, mocsarakkal tarkított, a folyószabályozások után szárazzá vált árterületei: a Körösvidék, a hajdani Nagy- és Kis-Sárrét, Cserebökény. A másik a hajdani löszpuszták, erdőssztyeppek vidéke, az ország legjobb talajadottságú területe, a Békés-Csanádi löszhát.

Kiemelt feladat a kiterjedt szikes puszták, a meglévő mocsármaradványok és holtágak, a megmaradt löszpusztarét foltok, és a még fellelhető természetes és természetközeli erdők védelme. Kiemelkedő feladat még azoknak az állat- és növényritkaságoknak a megőrzése, melyek Magyarországon egyedül itt tenyésznek vagy állományuk jelentős része a Körös-Maros Nemzeti Park területén található.

A Dél-Tiszántúl vizes élőhelyeinek szerepe a madárvonulásban nemzetközileg is jelentős. A volgamenti hérics és a bókoló zsálya termőhelyének védelme nagy felelősség.

Közép-Európa egyik legnagyobb túzokpopulációja a park északi területein él. A számtalan itt átvonuló, pihenő madárfaj közül kiemelhetjük a darut, vadlúd fajokat, pólingokat, amelyeknél a világállomány nagy része érinti vonulása során az említett területeket.